– Nem lehet, hogy éppen egy hollywoodi technikával elkészített film okozhat vallási reneszánszt, erkölcsi megújulást?
– Sokan beszélnek arról, hogy az egész világon megroggyant az emberek hite. Nem gondolnám, hogy ezen változtat egy olyan film, amely a plázakultúra rendszerében, horrorfilmszerűen mutatja be Jézus életének egy töredékét. Ráadásul, amit látunk, az inkább barbár véráldozatra hasonlít, mintsem az evangéliumi történetre.
A vallási jelleg? ábrázolások egyik alapproblémája a kép és a valóság dilemmája. Jelesül a képi világ csak a földi Jézust tudja megjeleníteni, holott Jézus történetében nemcsak földi emberről van szó, hanem a metafizikai Krisztusról is. Márpedig ezt képtelen megjeleníteni a filmtechnika.
Például Pasolini híres Jézus-filmjében a legrosszabb részek, amikor Jézus csodáit akarták bemutatni, hiszen Lázár feltámasztását, ami az egyik legnagyobb csodatétele, a képi világ révén cirkuszi hókuszpókusszá, illuzionista trükké válik. A keresztény teológia szerint ugyanis nem pusztán egy emberről van szó, hanem Isten egyszülött fiáról, és a probléma itt kezdődik. Ha a kereszténységnek a három nagy tételét vesszük alapul, tehát a megtestesülést, a megváltást és a feltámadást, akkor nem teljesen szerencsés ebből a keresztre feszítés utolsó tizenkét óráját kiemelni.
Ráadásul a film egyik óriási hibája, hogy a nézők nem kapnak választ arra, hogy tulajdonképpen miért van az, hogy itt egy embert két órán keresztül húscafattá alakítanak át. Mi értelme van a szenvedésnek?
– Mennyire tekinthető hitelesnek a film?
– Diplomatikusan azt válaszolnám, hogy a hitelesség nagyon gyenge lábakon áll. Másként szólva: hazug a film. Sem az evangéliumokkal, sem a történelmi tudásunkkal nincs harmóniában a Passió.
Példaképpen említeném Pilátus karakterét, akit a bűnei alól egyenesen felment a film, valamiféle szenvedő héroszként ábrázolva. Úgy mutatják be a római helytartót, mint aki nagyon humánus volt, s csak a zsidó főpapok ármánykodása miatt ment bele a kivégzésbe. A kortörténeti források szerint viszont annyira kegyetlen ember volt, hogy elvezényelték Jeruzsálemből.
Mindenki nagyon lelkes attól, hogy ebben a filmben eredeti nyelven szólalnak meg a szereplők. Aztán egyszer csak a filmben Jézus hirtelen latinul kezd beszélni, Pilátus pedig arameusul. Ez teljességgel kizárt. Hogyan is képzelhetjük el, hogy egy római helytartó az általa lenézett barbárok nyelvét megtanulja. Arról nem beszélve, hogy hol tanult Jézus latinul. Ez tulajdonképpen egy olyan szándékot sugall, mintha minden-minden arrafelé tartana, hogy a végén egy egyetemes katolikus latin nyelv és vallás uralja az egész terepet. Ami történelmi szempontból nonszensz.
– A legsúlyosabb vád a filmmel kapcsolatban, hogy egyes vélemények szerint antiszemita. Ön ezt hogyan látja?
– Borzalmas a film jelképrendszere. Minden film esetében rendkívül fontos, hogy egy csoportot, közösséget vagy nemzetet összességében miként ábrázol. A filmben látható negatív zsidó szereplők kinézetre mintha a náci
propagandafilmekből léptek volna elő, míg a pozitívak (Jézus és Mária) inkább latinos – spanyolos, olaszos – kinézetűek voltak. Ezzel is azt sugallva, hogy zsidók kontra kereszténység konfliktus lett volna, római mellékszereplőkkel. A felnagyított effektusok azt sulykolják, hogy a zsidók megrendelésére a rómaiak elvégezték ugyan a piszkos munkát, de annyira nem akarták.
Az evangéliumok és a történeti források szerint Izraelben akkoriban nagyon népszerű volt Jézus, hiszen azért kellett titokban végrehajtani a koncepciós eljárást, hogy ne törjön ki lázadás. A film viszont úgy mutatja be, mintha a keresztre feszítésnél látható manipulált csürhe az egész zsidóságot jelentené. Barabás és Kajafás személye, karaktere is rendkívül rosszul van "bekalibrálva". Kajafás zsidó főpap úgy van bemutatva, mintha még magánál az ördögnél is gonoszabb lenne. Barabást – akit a felheccelt tömeg Jézus helyett
"választott" – pedig bolond csirketolvajként ábrázolják, miközben tudjuk, hogy a valóságban egy szabadságharcos zelóta lehetett. Az ikonográfia üzenete: a zsidóknak ez a bolond is jobban kellett, mint a latin Jézus. Aljas dolog ez.
– Nem lehet egy olyan haszna a filmnek, hogy az emberek elkezdik olvasni a Bibliát?
– Nem hiszem, tudniillik itt valóban két órán keresztül azt láthatjuk, hogy változik át egy ember, akiről pusztán csak ennyit tudunk meg, véres húscafattá. Ennek semmi köze nincs az evangéliumok világához, semmi köze nincs a kereszténységhez. Én az utóbbi évek egyik legkárosabb produkciójának tekintem. Kártékony a hit felől nézve, kártékony a kereszténység felől nézve és kártékony a jó ízlés aspektusából szemlélve. Az antijudaista kódok pedig mérgezőek.
A mozinézők hangja
Jankovics Márton (23 éves):
Sok vélemény szólt arról, milyen kegyetlen a film, már féltem előre ettől, gondolkodtam is róla, hogy beüljek-e, de végül nem bírtam kihagyni. Nem is tetszett. Nagyon brutális volt, és zavart a szimfonikus zenekar, ami Jézus szenvedései közben szólt.
2004. 04. 02. (VIII/14)
