Herényi Károly MDF-es és Áder János fideszes frakcióvezető. Távoli barátság
A pártrendszerek kétpólusúsága Európában
Először érdemes röviden kitérni arra, hogy az elmúlt tizenöt év Európában alapvetően átrajzolta a pártrendszereket. Először is számos országban csökkent a parlamentben helyet foglaló pártok száma, azaz a sokpártrendszerek más országokban is közelednek a két nagy párt dominanciájára épülő kétpárti modellhez. Másodszor megszűnőben vannak a sok cikluson keresztül tartó kormányzások is. Nyugat-Európában gyakorta tapasztaljuk azt, hogy négyévenként csere történik.
Természetesen Európában nincsenek egységes modellek. Más az olasz és más a holland példa. Mindkettőtől eltér a portugál. Valamifajta egységesülés mutatkozik azonban abban, hogy – függetlenül a parlamentben helyet foglaló pártok számától – vészesen csökken a kormányzati alternatívák száma. Nagyjából a szociáldemokrata és a kereszténydemokrata (konzervatív) irányzatok tűnnek ma kormányképeseknek és – néhány európai országban – a nagyobb hagyományra visszatekintő liberális pártok. Ez utóbbiakra Hollandia vagy Belgium hozható fel példának. Más országokban a liberális pártok kevéssé szólnak bele a kormányrúdért folyó versengésbe. Mintha a pártok életében is igazzá válna az a hálózatelmélet számára közhelyszer? megállapítás, hogy a nagyok egyre nagyobbakká válnak, a kicsik pedig egyre kisebbek lesznek. A nagy pártok hovatovább külön kasztot kezdenek alkotni, ami alapos feladatokat ró az elemzőkre. A "nagyság" ma már egészen új dimenziókat nyit meg a pártok előtt: egészen mások az üzleti, gazdasági, kulturális, mediális, sőt nemzetközi lehetőségeik, mint a kicsiknek. Egy nagy párt nagy befektetési lehetőség.
2004. 04. 23. (VIII/17)
