A múlt századi pszichológia szinte teljes egészében az anya szerepére koncentrált. Keveset tudunk az apának a gyermek fejlődésében betöltött szerepéről. De minden bizonnyal tapasztaltuk már az apátlanság következményeit az életünkben, háborúkban, veszteségekben.
Amire egyre inkább rá kell jönnünk az az, hogy az apa szerepe létfontosságú a gyermek szempontjából, különösen a késő gyermekévekben és a pubertás idején. Ahogy a gyermek a gyengédséget és a szeretetre való képességet az anyjától tanulja meg, az életrevalóságot gyakran az apjától sajátítja el. Állhatatosságot, kitartó munkára való képességet tanul a hosszú távú célok eléréséhez, a készségek elsajátításának fontosságát, tehát az apától a mindennapi munka világában való eligazodását lesi el. Erkölcsi mintát kap, és ami ennél is fontosabb, megtanulja, hogy "azért született, hogy tartozzon valahová". Ezek az apai áldások mind a fiúk, mind a lányok számára egyformák. Nem a félelemkeltés a célunk, mikor arról írunk, hogy szinte minden terrorista és öngyilkos merénylő apa nélkül való vagy árva. Nekünk, magyaroknak ismerős a "janicsár" szó. Ezzel az írással az a szándékom, hogy hangsúlyozzam, mennyire fontos az egyén számára, hogy érezze: " az ember valahová születik".
Ha a tinédzser nem kapja meg a valahová tartozás érzését, akkor ezt a társaitól fogja megszerezni és ez gyakran a galeri-identitás formájában ölt testet. Vegyük példaként a zsarnokok bandáját. Hitler is egy nagy galerit alapított, Sztálin is, éppúgy, mint Castro vagy Husszein és így tovább. Az ő egyetlen identitásuk az állatvilágból származik, nem az erkölcs világából: céljuk az volt, hogy a legerősebbek legyenek. Kultúránkban még mindig bálványozzuk ezt a jellemvonást – a gazdag ember erős, a politikus erős. Protekciót szerezhetünk tőlük, amely szó a latin "védelmi" szóból ered. A Keresztapa megvéd minket.
A nyugati politikusokkal ellentétben, akik néha "a demokratizálódás gyöngyszemének", nevezik Magyarországot, tisztába kell lennünk azzal, hogy a mi demokráciánk egy posztsztálinista demokrácia. Magyarként látnunk kell, mekkora fontosságot tulajdonítunk az értelmetlen erőnek – a fizikai, monetáris, politikai hatalomnak, mint a férfiasság mércéjének. Egy kicsit jobban meg kéne riadnunk gyermekeink céltalanságának láttán, akik a morális rend hiánya miatt tévelyegnek egy posztsztálinista világban. Világunk hirtelen a Tízparancsolat több tételében tátongó lyukban találta magát. Ez az apa szerepe – hogy erkölcsi értékeket, egészséges életszemléletet adjon át gyermekének. Nem véletlen, hogy a legtöbb vallás Istent "Atyának" nevezi.
Míg az anya gyengédségre oktat, az apa a szeretethez szükséges bátorságot tudja megtanítani gyermekének. Egy egészséges férfinek "keménykötésűnek kell lennie, de tudni kell élni a sebeiből". És ezek a mai hősök a leginkább szükséges emberek Magyarországon, apák, nagyapák, akik kézen fogják gyermeküket és elkísérik az iskolába, várják őket iskola után és megisznak velük egy üdítőt.
A mai világban sok férfi küzd a feleslegesség érzésével. A gyermekeiknek valójában nagyon nagy szükségük van rá. Egy ismerős roma muzsikust szeretnék példaként említeni. Beült a Trabantjába az unokájával és mikor a parkhoz értek és meglátták a dominózgató férfiakat, ellentmondást nem tűrő módon ráhelyezte súlyos kezét a gyerek fejére, áldásként és teherként is:
"Legyen belőled valaki, hallod? Legyél a semminél több" – a hangja remegett. És a fiú tanult, elvégezte a középiskolát. Valamennyi testvére is – összesen hatan – középiskolát végzett és most dolgozik. És az egyik unoka, az, akit megáldott, abból az ezer romából egy, aki főiskolát végzett, mikor legutóbb beszéltem vele, elmondta, hogy végig tanárnak készült és a népe felemelkedéséért akart dolgozni.
(A szerző író-pszichológus)
2004. 07. 23. (VIII/30)
