George W. Bush előadást tart az amerikai értékek védelméről. Alapkérdésekről folyik a vita Fotó: Reuters
Az AP hírügynökség felmérése szerint az amerikai szavazók kétharmada határozottabbnak, ugyanakkor valamivel több mint a fele arrogánsabbnak is tartja Busht, mint John Kerryt. Valamivel többen érzékelik úgy, hogy a jelenlegi elnök optimizmust tud önteni beléjük, mint ahányan Kerryvel kapcsolatban vélik ugyanezt.
A kérdések emellett a két elnökjelölt más személyiségjegyeire is vonatkoztak, köztük az intelligenciára, szeretetreméltóságra, együttérzésre, őszinteségre. Nem jelentéktelen tehát, hogy a jelöltek milyen benyomást tesznek potenciális választóikra. A mindezt megítélő választók többsége egyébként konzervatívnak tekinti magát Amerikában, emellett azonban jelentős hatással bír az egyre határozottabban fellépő, Bush elnököt nyíltan és élesen bíráló liberális oldal. A lakosságot talán legerősebben megosztó kérdés a homoszexuális házasság engedélyezése, melynek vitája jelen pillanatban is folyik.
Szerdán az amerikai szenátus elutasította azt az alkotmány-kiegészítést, amely leszögezné, hogy a házasság csak egy nő és egy férfi egységét jelenti, és amely egyben a jövőre nézve is megtiltaná egy, ezt az elvet felülbíráló törvény elfogadását, megtagadva ezzel a melegek közötti házasságkötés jogát – melyet egyébként Massachusetts államban jelenleg is gyakorolnak. A házasságnak ezt az értelmezését különben számos, magát liberálisnak valló amerikai is magáénak érzi, elutasítva a hivatalos házaspári státusnak a melegekre való alkalmazását. A szenátus tehát a társadalom többségének nézeteivel szemben nem vállalta fel a döntést, nem kis mértékben a kisebbségi, ám igen heves ellenreakciótól tartva.
"Álom volt, vagy valóság? Valóban megtörténtek az elmúlt négy év eseményei?" – teszi fel a kérdést ennek a kisebbségi véleménynek az egyik markáns képviselője, az amerikai Michael Moore legújabb, Fahrenheit 9/11 cím? filmjében, és siet is már az elején leszögezni: nem álom volt! A múlt hónapban bemutatott, és július elején már Franciaországba és Angliába is eljutott filmet, melyet teljes egészében a George W. Bush elnök elleni megsemmisítő kritikának szentelt, Moore forgatókönyvíróként, producerként és rendezőként is jegyzi.
A Fahrenheit 9/11 – hasonlóan Moore korábbi munkáihoz – igencsak megosztotta a közvéleményt. A Los Angeles Times "az amerikai politikai élet elmúlt négy éve alternatív történetének" nevezte, ugyanakkor széles körben kiérdemelte az egyszer? "propaganda" jelzőt is. Moore filmje a 2004-es cannes-i filmfesztiválon debütált, ahol a nemzetközi zsűri rögtön a fesztivál fődíjának számító Arany Pálmával jutalmazta. A 2001. szeptember 11-ei terrortámadás utóhatásával és az iraki háborúval, valamint Irak lerohanásával foglalkozó alkotás első kockáit látva nehezen hihető, hogy minden politikai felhangtól mentes döntés született, bár a zsűri tagjai igyekeznek ezt a gondolatot erősíteni. Való igaz, Moore kiválóan állítja cseppet sem leplezett, elfogultságtól egyáltalán nem mentes politikai állásfoglalása szolgálatába a filmes eszközöket. Egyes jelenetei akár megrendítőek is lehetnének – például az ikertornyok elleni terrortámadás felidézésekor a sötét képernyő, majd a csupa felfelé néző, döbbent, megrettent arc, az épületből kirepült, levegőben szálldogáló gyűrött papírlapok –, ha mindezt nem venné körül elölről és hátulról is az arrogánsan kioktató, szájbarágó stílusban megszólaló Bush-ellenes propaganda, hogy véletlenül se értse félre senki: Bush pontosan azért lett az Egyesült Államok elnöke, hogy teljes romlásba döntse az országot. Ilyen módon tehát Moore egyértelműen politikai kampányfilmet alkotott még akkor is, ha a versenytárs, John Kerry neve fel sem merül benne.
2004. 07. 16. (VIII/29)
