hetilap

Henry Kissinger is elment Kijevbe Kucsma elnökhöz Fotó: Reuters

Leonyid Kucsma jelenlegi elnök nem indul a választáson: az ő ideje lejárt. A két legesélyesebb jelölt Viktor Janukovics jelenlegi miniszterelnök és Viktor Juscsenko volt kormányfő. Az első, "Moszkva embere" képviseli a fennálló hatalmat, míg utóbbi – akit a Nyugat támogat – az ellenzéket. Ez a programjukban is megmutatkozik: míg Janukovics Oroszország felé orientálódó, ám önálló vezetőként jellemzi magát, addig Juscsenko amellett, hogy bevallottan Nyugat-barát, fő irányvonalként a nemzeti eszmét jelöli meg. A nacionalisták mindig is jobban tartottak Oroszországtól, mint a Nyugattól, még akkor is, ha a második világháború eseményei bebizonyították: a német hadsereg és szövetségesei egyáltalán nem azért jöttek Ukrajnába, hogy felszabadítsák azt az "orosz iga" alól. A radikális nacionalisták ezt megértették, és ezért egyformán harcoltak a Vörös Hadsereg és az európai megszállók ellen.

Apropó, háború. Ezen a héten Ukrajnában a fasiszta megszállás alóli felszabadulást ünneplik. Október 28-án Kijevben katonai díszszemlét rendeztek; itt még soha nem volt erre példa. Az ország legkülönbözőbb pontjairól gyűjtötték egybe a különböző katonai alakulatokat – amit az ellenzék máris úgy értékel, hogy a kormány kész erőt is bevetni ellenük, ha arra kerülne sor; például, ha az ellenzék legalább százezer emberrel az utcákra vonulna a választási eredmények meghamisítása miatt. Abban ugyanis ők teljesen biztosak – mármint a hamisításban –, kivéve persze, ha az ő jelöltjük nyer. Az ő szemszögükből nézve két lehetőség jöhet számításba: Juscsenko győz, és akkor minden rendben lesz, vagy Janukovics – és akkor jön az erődemonstráció; ezt az eshetőséget szinte ráerőltetik a kormányra. Többször is érzékeltették emellett, hogy ha Juscsenko alulmaradna, ők biztosan kivonulnak az utcákra. Még az is elképzelhető, hogy az "erődemonstrációt" épp az ellenzék kezdi, és nem a kormányerők.

Az ellenzékiek fő sérelme a jelenlegi hatalommal szemben egyébként az, hogy nem volt egyenlő esélyük a jelölteknek a választások előtti küzdelemben. Ez bizonyára igaz is. Így történik ez általában az egész posztszovjet régióban, sőt nem csak ott. Naivitás azt gondolni, hogy még a demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban is a hatalom nem próbálja kihasználni helyzeti előnyét. Azonban ha a kormány már a választások után, a jelölések összeszámolása során kívánja érvényesíteni ezt a "helyzeti előnyt", az már majdnem lehetetlen lesz a számára. Az ilyesfajta csalást gyakorlatilag kizárja az a tény, hogy a választásokon rekordmennyiség? külföldi (főként nyugati) megfigyelő lesz majd jelen. A választások tisztaságát figyeli az "Új választás 2004" nevet viselő, polgári szervezeteket tömörítő társadalmi koalíció – amelyet külföldről támogatnak, köztük a Soros Alapítvány, valamint a brit és az amerikai nagykövetség.

Eközben a másik oldal sem maradt tétlen; míg a kormánypártiak a "Nyugat kezét" emlegetik az ellenzék kampányával kapcsolatosan, velük éppenséggel "Moszkva keze" van: Janukovics támogatására a legjelesebb kampányszakértők érkeztek Kijevbe. Talán éppen az ő iparkodásuk eredményeképpen szökött magasra Janukovics népszerűsége – meg is előzve vetélytársát majd\' 10 százalékkal. Persze Juscsenkónak is bizonyára "súgnak Nyugatról" – azonban Moszkva keze valahogy jobban látszik. Talán ide tartozik Putyin keddi látogatása is – aki úgymond a katonai parádéra érkezett –, azonban nem lehet nem észrevenni, hogy mindez Janukovics kezére játszik.

Itt-tartózkodása alatt három ukrajnai tévécsatorna élő adásban közvetítette egy órán keresztül, ahogy az orosz elnök az ukrán újságíróknak nyilatkozik, és a nézők telefonon beérkezett kérdéseire is válaszol. Természetesen Putyin látogatása során nem történt semmiféle közvetlen agitálás Janukovics érdekében – de az biztos, hogy mindez nem volt hatástalan. Putyin tud beszélni az emberekkel; ami pedig az orosz–ukrán kapcsolatot illeti, az orosz elnök hangsúlyozta, hogy gyakorlatilag az összes politikai kérdés el van rendezve közöttük – például a határok kérdése. Ez pedig – Putyin szavai szerint – fő bizonyítéka annak, hogy Oroszország teljesen elismeri Ukrajna szuverenitását. Ezzel az orosz elnök gyakorlatilag kifogta a szelet a nacionalisták vitorlájából, akik tartanak egy esetleges orosz területi követeléstől. Ami pedig a többi FÁK-állammal való szövetséget illeti, Putyin hangsúlyozta, hogy a szövetség fő eleme gazdasági jelleg?; vagyis a cél független államok gazdasági szövetsége, nem pedig a Szovjetunió feltámasztása.

Az orosz elnök beszéde során egyszer sem hangzott el az ellenzékiek jelöltjének a neve, viszont elismerőleg említette az ukrán gazdaság 13 százalékos növekedését, ami pedig a Janukovics-kormányhoz köthető. Szóba került továbbá az oroszoknak ki nem fizetett másfél milliárd dollárnyi "gázszámla" is – de ez a kérdés is nagyon hamar és kedvezően rendeződött, ami szintén Janukovics gazdaságpolitikájának sikereként könyvelhető el.

A szociális szféra Janukovics kampányának egyik fő eleme. A választásokat megelőző időszakban a lakosság 43 százaléka részesült valamilyen juttatás-emelésben – és ezzel sikerült megelőznie a kommunisták és a szocialisták jelöltjeit, Petr Szimonyenkót és Alekszandr Morozt. Még mindig komoly vetélytárs azonban Viktor Juscsenko, aki sok dologban át kívánja venni a jelenlegi miniszterelnöktől a kezdeményezést. Janukovics még a kampánya elején azt ígérte, második állami nyelvvé teszi az oroszt. Most ugyanezt Juscsenko is a zászlajára tűzte, noha ő tőről metszett ukrán nacionalista. Ugyanez történt az Oroszország és Ukrajna közötti szabad mozgás és áruforgalom ígéretével is.

Elvileg nemigen különbözik a két legesélyesebb jelölt programja: harcuk inkább két egyéniség harca. Juscsenkóval pedig sokan szimpatizálnak Ukrajnában – gyakran többen, mint Janukoviccsal, akinek kevésbé megnyerő a külseje. Mellesleg amikor Juscsenko nézett ki
rosszul, az ellenzék mindjárt tudni vélte, hogy bizonyára a kormány próbálta megmérgezni jelöltjüket…

Mindent egybevetve Ukrajnában elég forró a hangulat. Mindkét fél biztos abban, hogy a másik tisztességtelenségre hajlamos, és képes elmenni a végsőkig. Nagyobb aggodalomra az ellenzékiek adnak okot, akik gyakorlatilag már most elhatározták, hogy nem hiszik el, ha nem az ő jelöltjük győz; ha kell, legalább százezer ember vonul az utcákra. Ez kétségtelenül megtörténhet, hiszen ilyesmit már a múlt szombaton is láthattunk, amikor gyűlést tartottak Kijev belvárosában.

Nem kizárt Ukrajna kelet-nyugati irányú kettéválása sem (előbbiek Janukovics, utóbbiak Juscsenko felé húznak) – de ez a végső megoldás, remélhetően eddig nem fajul a helyzet. Ebben igazából nem lehet érdekelt sem Ukrajna, sem Oroszország, sem a Nyugat. És akárki is győz Ukrajnában, az új elnökkel számolnia kell mindezeknek az országoknak – akárkit is támogatnak jelenleg titkon vagy nyilvánvalóan.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek