hetilap

Az egyetlen hitelesnek tekintett fotó Abu Muszaf al-Zarkavi terrorvezérről. 25 millió dollárt ér Fotó: Reuters

A több, általában iszlám szélsőségesek által használt internetes honlapra feltett közlemény, amely szerint a csoport kapcsolatban áll az al-Kaida nemzetközi terrorszervezettel, nem érte meglepetésként a világot. A washingtoni kormányzat például eddig is hangoztatta, hogy Zarkávi az al-Kaida Irakban működő kapcsolata, de az a tény, hogy az általa vezetett csoport ilyen nyíltan fogadott hűségét bin Ladennek és szervezetének, igencsak elgondolkodásra és a tőle való elhatárolódásra kell, hogy késztesse a csak csöppnyi nemzetközi legitimitásra is igényt tartó iraki, arab vagy más nemzetiség? erőket.

Abu Muszab az-Zarkávi 1999 óta bújkál. Egyszer már halálra ítélték egy amerikai diplomata ellen 2002-ben elkövetett támadásért, most azonban Jordániában tervezett terrorcselekmények előkészítéséért emeltek vádat ellene és tizenkettő, többségükben jordániai társa ellen.

A vádirat szerint a terroristák merényleteket terveztek az ammani kormányfői hivatal, a titkosszolgálat székháza, az amerikai nagykövetség és más fontos épületek ellen. A jordániai biztonsági szolgálat állítása szerint az akciókban nemcsak hagyományos, hanem vegyi fegyvereket is be akartak vetni. A vádlottak valamennyien Zarkávi Kataeb at-Tauhíd nev? szervezetének tagjai. Automata fegyverek és robbanóanyag birtoklása, valamint pokolgépek készítése is szerepel a terroristák bűnlajstromán. A jordániai igazságszolgáltatás ezekért távollétükben is elítélheti a vádlottakat, akiknek ítélete halálbüntetés is lehet. 

Az Irakban működő amerikai katonai erők parancsnokai azonban nem várnak arra, hogy Zarkávi megjelenjen az ítéletvégrehajtó előtt, hanem – többnyire légicsapásokkal – naponta támadják a terrorista vezér és bandája feltételezett fallúdzsai állásait. 

A város ugyanis az ő ellenőrzésük alatt áll. Ám Zarkávit még nem találták el, lehet, hogy nem is Fallúdzsában tartózkodik. A mindennapossá vált amerikai támadásoknak viszont szinte kizárólag civil áldozatai vannak: százak, de az is lehet, hogy ezrek. Hogy mégis kézre kerítsék, az amerikaiak egy régi-új eszközhöz folyamodtak: vérdíjat tűztek ki a fejére. Zarkávi ma élve vagy halva 25 millió dollárt ér. 

Nem Zarkávi az egyetlen terrorista, aki Jordániából Irakba tette át a székhelyét. Jordánia minden tekintetben – így a terrorizmus vándorlása terén is – a tranzit-ország szerepét tölti be a Közel-Keleten. A szinte jelentéktelennek mondható, ásványi kincsekben, vízben és kultúrában szegény, mintegy 5 millió lakosú ország földrajzi helyzete ugyanis nem engedi meg, hogy semleges legyen bármilyen közel-keleti konfliktusban. Amikor az arab országok Izraelt először, 1948-ban megtámadták, Jordánia igen jelentős részt vállalt a háborúban. A fennhatósága alá került Ciszjordánia nagy hányada és Jeruzsálem keleti fele, amelyeket egészen a hatnapos háborúig, 1967-ig felügyelt. Nem maradt semleges 1973-ban, a jóm-kippuri háborúban sem, az első öbölháború idején, 1991-ben pedig Szaddám Huszein Tel-Aviv felé kilőtt Scud-rakétáinak adott szabad utat a légterében. 

Mindezzel együtt Jordánia jó viszonyt akart fenntartani Izraellel, és ugyanez volt Izraelnek is az érdeke keleti szomszédjával kapcsolatban. Így háborúk ide, háborúk oda, a "Kiskirály" néven ismertté vált jordán uralkodó, Husszein személyes, jó kapcsolatot tartott fenn a mindenkori jeruzsálemi vezetéssel. A világi gondolkodású hasemita család sarja, Husszein életét a szóbeszéd szerint tizennégy alkalommal mentette meg az ellene tervezett merényletektől az izraeli titkosszolgálat.

Husszein király portréja ugyan Jordánia egész területén ismert volt, a középületeken, a hivatalokban, mindenütt hirdette uralkodói mivoltát, népének túlnyomó többsége azonban nem hogy sohasem szerette, hanem mindig is ellenségének tartotta, mivel Jordánia lakosságának közel nyolcvan százaléka palesztin. (Ezért egyes izraeli vélemények szerint Jasszer Arafatnak nem is kell palesztin államot létrehoznia, mert már létezik egy a Jordán folyó keleti partján.) Az ország palesztin lakosságának szélsőséges vezetői nem egyszer robbantottak ki felkeléseket, lázadásokat az uralkodóház ellen, amelyeket Husszein király minden alkalommal kegyetlenül levert. Előfordult, hogy egyetlen éjszaka alatt harmincezer lázadót végeztetett ki. 

Husszein halála után a trónon fia, II. Abdallah foglalta el a helyét, aki igyekszik apja nyomaiban járni, vagyis jóban lenni az arab országokkal, és jóban lenni Izraellel is. Nem kis támogatást kap ehhez az Egyesült Államoktól, amely Izraellel együtt féltve őrzi a legifjabb hasemita uralkodó trónját. Bár bizton számíthat az amerikai segítségre, mégis egyre többet hordja fején a piros kockás keffiát (kendőt), hogy ellenségeinek afelől ne legyen kétségük: ő elsősorban arab, elsősorban muszlim, s csak az után jön minden más. Pedig szíve szerint sötét öltönyben, fehér ingben, nyakkendőben, fedetlen fővel járna birodalma határain belül is. 

Ma még sikerül kizárólag beduinokból álló rendőrségével és katonaságával őriznie a hatalmát, de egy forradalomnak nevezett népfelkelés könnyen megdöntheti a trónját. Nem csoda hát, hogy az ammani vezetés az első azon arab kormányzatok között, amelyek a leginkább szeretnék, ha véget érne az iraki háború.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek