Második világháborús izraeli veteránok egy ünnepségen a Jad Vashem emlékközpontban. Nem csak magukért harcoltak Fotó: Reuters
A Jad Vasem Múzeum az izraeli nemzet identitásának fontos alkotórésze. A Nyugati Fal után ezt a helyet látogatja a legtöbb turista. A múzeumban az évek során több mint 62 millió dokumentum gyűlt össze, és közel 3 millió mártír nevét sikerült feljegyezni. Kétmillió tanúvallomást írtak össze, amelyek közül 40 ezret videón, hanghordozón rögzítettek. A múzeum könyvtárában 90 ezer könyv található ötven nyelven, 22 ezer tárgyi emléket és több mint nyolcezer m?alkotást őriznek. A legfrissebb adatok szerint eddig 20 205 ember kapta meg az Igaz Ember címet azért, mert zsidókat mentett meg a holokauszt idején.
Számomra a legnagyobb élményt a Mordecai Paldiellel történt találkozás nyújtotta, aki a Jad Vasem által létrehozott Igazak Bizottságának az igazgatója. Paldiel ezeket az igaz embereket Péter apostolhoz hasonlította, aki hálóját elhagyva követte Krisztust. Az igazak ugyanis a válsághelyzetben rövid idő alatt hoztak egy jó hitbéli döntést. Az üldözött zsidók bekopogtak, és a küszöbön állva így szóltak: "Kérem, mentsék meg a gyermekeimet!" A bejárati ajtók ilyenkor az élet küszöbévé váltak, a történelem küszöbévé.
Az igazak Paldiel elmélete szerint ilyenkor nem a megszokott, racionális módon reagáltak, hanem beengedték a zsidókat a házukba. Nem kezdték el mérlegelni a cselekedetük következményeit. Ebben a válsághelyzetben, amely életről és halálról szólt, nem racionális módon döntöttek. A házuk küszöbe a történelem része lett, és annak a múltnak a megtagadását jelentette, amelybe ők is beleszülettek, és amelyben a zsidóknak nem volt helye.
Paldiellel többek között arról beszélgettünk, hogy Magyarországon sokan a "felejtés történelmét" ismerik csak. Az egyén és a társadalom gyógyulásához szükség van azonban a történelem helyes ismeretére. Mit tudunk mi, mai magyarok a modern történelemről? Mit tudunk magunkról? Tudjuk-e, hogy melyik családtagunk volt a Don kanyarban, hogy kik voltak azok, akiket kitelepítettek és percek alatt elvesztették otthonukat? És hogy kik voltak azok, akiknek vagyonát államosították és vállalkozásukat egyetlen nap leforgása alatt elveszítették? Vajon tudjuk-e, hogy kik voltak azok, akiknek élete vakvágányra került Kádár bársonybörtönében, a legvidámabb barakkban? Tudjuk-e, hogy ki kit veszített el a holokauszt során, és miről is szólt a holokauszt?
Kevesen akarnak hallani arról, hogy Eichmann mindössze tíz testőrrel és háromszáz adminisztrátorral lépett be Magyarország területére, hogy összeírja a zsidókat, és ennek ellenére alig három hónap leforgása alatt közel 400 ezer magyar állampolgárt tudott megölni, mert 200 ezer magyar rendőr és csendőr készséggel segített neki. A zsidó szervezetek annak idején tudtak Auschwitzról, és érthető, hogy a Nobel-díjas Elie Wiesel, akit nyolc évesen deportáltak, soha nem tudta megérteni, hogy miért nem ölte meg valaki Eichmannt. Vajon hányan tudják, hogy mind a kétszázezer budapesti zsidót meg lehetett volna menteni használt gépjárművekért cserébe? A Brandt misszió elnevezés? üzlet azért nem jött létre, mert az üzletkötés tervezett napján Brandt elaludt. Ez az időszak annyira tragikus volt, hogy nem csoda, ha kevesen akarnak róla beszélni.
Magyarország az egyetlen ország a térségben, amely nem engedélyezte a Wiesenthal-csoport vizsgálódását a nyilaskeresztes múltról. A hallgatás a történelemtanításban is nyomon követhető. Veszprém megyében például, ahonnan ezt a cikket írom, a legtöbb iskolai tankönyv kevesebb mint ötszáz szót szán a magyar holokausztra. Nemzetünknek közel tíz százaléka veszett el néhány hónap leforgása alatt a mi közreműködésünkkel, és mindezzel csak két bekezdésben foglalkoznak.
A lelkek gyógyulására akkor van remény, ha hitelesen megismerjük a múltunkat. Mordecai Paldiel, az Igazak Bizottságának igazgatója fogalmazott úgy, hogy most az ezredfordulón már látszik egy fénysugár a sötétségben. Paldiel szerint a világon körülbelül 100 ezer olyan igaz ember lehet még, akiről nincs tudomásuk, és ez valóban jó hír; igazi Jó Hír. Az igazak többsége kisember volt, olyanok, mint az én apám, akinek jó cselekedeteiben a nagybetűs Jó Hírnek nem sok szerepe volt. Termetét tekintve is apró ember volt, sokkal alacsonyabb még anyámnál is, de orvos volt. Amikor zsidó kényszermunkásokat mentett meg 1942-ben azzal, hogy akit csak lehetett, kórházba küldött, ő nem a zsidók megmentésére koncentrált – embereket mentett meg. Mert ő ilyen volt, az igaz emberek többségéhez hasonlóan. A maga szemében egy átlagos ember volt, de nekem ő már az Igaz Emberek egyike is. Bár sajnos elszakadtam tőle gyermekkoromban, de tudom, életek százait mentette meg, és ez sok mindenért kárpótolt engem. Az én apám nem tudott lenni, de így az élet szülőjévé válhatott.
Ha Paldielnek igaza van – és úgy gondolom, ő olyan ember, akit érdemes meghallgatni –, akkor a holokauszttal kapcsolatos igazságokat ma már nem lehet letagadni, és ez az igazság részben Jó Hír. Ha 120 ezer igaz ember létezett világszerte, akkor tagadhatatlan, hogy három vagy négy generáció után már több millió zsidó köszönheti nekik az életét. Erre én magam is ráébredtem, amikor láttam a pipacsmezőkön játszani és futkosni azoknak az utódait, akiket apám megmentett.
Ez segíthet nekünk itt Kelet-Európában, akik a múlt század sötétségét a személyes élményeinkkel próbáljuk összhangba hozni. Az a világosság, amivel az igazak áldottak meg bennünket, segíthet nekünk, hogy reálisan lássuk a sötétséget.
Nekünk, a második és harmadik generációnak, különösen itt Kelet-Európában, szükségünk van a fényre. Jogunk van a világossághoz, a reményhez és ahhoz, hogy a múlt század sötétségén túllépjünk valahogy. Még a legsötétebb éjszakákon is vannak csillagok az égen, és amikor éjszaka kinézek az ablakon, látom, ahogy a telihold fénye ezüsthidat rajzol a Balaton vizére, talán azért, hogy egy Wallenbergre vagy egy másik nagy fényre, mondjuk Stehlo Gáborra emlékeztessen, akit az "Isten kezének" hívtak, akiknek az evangélikus püspök meghagyta, hogy rejtse el a gyerekeket, és ezreket mentett meg.
Korábban három élő tanúnak kellet bizonyítania valakiről, hogy Igaz Ember, azaz zsidókat mentett meg a holokauszt során. Ezt a számot később kettőre, most pedig egyre csökkentették. Egyetlen élő tanú is elegendő tehát ahhoz, hogy valaki megkaphassa az Igaz Ember címet. Sokak számára ez már későinek tűnhet. Vannak olyanok a barátaim és ismerőseim között, akiknek valamelyik rokonát már majdnem kitüntették, de kevés volt a tanú. Igyekezzünk, hogy minél több magyar ember kerüljön az igaz emberek listájára, a magyar történelem jó oldalára. Még akkor is, ha már csak posztumusz kitüntetést kaphatnak. Mert így is reményt fognak jelenteni a jövő számára, és segíteni fogják az élő emlékezést, valamint a fiatalokat abban, hogy igazán megismerjék hazájuk történelmét.
Nagy támogatottságot élvez az a Jeruzsálemben ismertetett terv, amely hasznára lehet az élő emlékezésnek Magyarországon. Azok az igazak, akik még életben vannak, egy kisebb juttatást kapnának. Mindannyian tudjuk, mit jelent havi száz dollár egy magyar nyugdíjasnak. Ezt a pénzt haláluk után is utalnák a családjuknak, amit aztán az utódoknak majd jótékony célra kell fordítaniuk az Igazak emlékére. Egy bizottságot is fel fognak állítani, amely majd kijelöli azokat az alapítványokat, amelyek méltóak erre a támogatásra. Cserébe az alapítvány, legyen az árvaház, kórház vagy bármi más, az adott igaz ember születésnapján és a soá napján fogadja az egykori kitüntetett utódját és még egy embert, egy zsidó mártír utódját, hogy azok megemlékező beszédet tarthassanak.
Így több nagyszer? dolog is történik egyszerre. Az igazak – azok is, akik posztumusz kapták a kitüntetést – új életet nyernek. Emberbaráti tettük kézzel fogható hasznot fog hozni, amikor majd a pénzből az árvákat fogják etetni vagy a betegeket fogják gyógyítani. Magyarországon rövid idő alatt 643-mal többen vennének részt az élő megemlékezésben (ennyi Igaz Ember van Magyarországon). Az emlékezés a zsidó–keresztény barátságot is erősíteni fogja. Az elhunytak emlékét megőrzik majd az egymás után következő nemzedékek. Hit születhet újra azokban a zsidó fiatalokban, akik úgy érzik, mindenki elhagyta őket, a keresztény fiatalok válláról pedig a bűntudat szállhat el.
Egy olyan korban, amikor ilyen nagy az erkölcsi és a társadalmi válság, amikor a posztsztálini társadalomban – melyben még sok sztálini norma érvényben van – lyukak tátongnak a Tízparancsolatban. De a magyarok hirtelen megláthatják azt az ajándékot, amit a 643 "halász" szerzett a nemzet számára, és az igazán Jó Hír az, hogy a magyar Igaz Emberek száma tovább nőhet.
(a szerző író és pszichológus)
2004. 10. 08. (VIII/41)
