Valószínűleg egy pillanatra sem gondolt arra, hogy megölik, hiszen ezeket a túszejtőket "iszlám felkelőknek" tartják Irakban, sőt sokszor Törökországban is. A török munkás valószínűleg azzal nyugtatta magát, hogy az "iraki felkelők" ugyanúgy iszlám hitűek, mint ő saját maga, tehát nem fogják bántani.
Azután a hóhérok "Allah u Akbar" kiáltással nekiestek a megkötözött töröknek, és szabályosan lefejezték. Ez a pillanat sokkoló volt a török közvélemény számára. Mert a tévéhez eljuttatott kazettán az addig felolvasott arab szöveg érthetetlen volt, de a lefejezésnél már mindenki értette a kiáltást, hiszen a törökök is arabul imádkoznak: "Allah u
Akbar" azt jelenti, hogy " Allah a legnagyobb". Világos volt tehát, hogy valakik Allah nevében lemészároltak egy törököt, aki szintén Allah-
ban hisz!
A lista élén
A szakemberek szerint ez a történet Törökországban sokat változtatott az iraki helyzet megítélésén. Addig nagyon sokan szimpatizáltak az iraki felkelőkkel. Sokan az Egyesült Államokkal, sőt az egész nyugattal szembenálló felkelőknek tartották őket, akik jogosan védik az iszlám szent földjét. Tavaly, az iraki háború kezdetekor, a török nép kétharmada ellenezte a háborút. Hasonló támogatást szerzett az iszlám színezet? Tayyip
Erdogan kormánya, amikor közzétette, hogy nem akar részt venni az iraki háborúban. Abban az időben kölcsönös volt ez a szimpátia. Sok iraki számára Törökország a nyugati világhoz közel álló, de ennek ellenére testvéri országnak számított.
Ez volt a múlt. Az eddigi emberrablások statisztikája szerint az Irakban túszul ejtett külföldiek közül minden negyedik török volt. Április óta az iraki emberrablók 150 külföldit raboltak el, köztük 37 török állampolgárt. Bár 23 török túszt a tárgyalások után szabadon engedtek az emberrablók, de közben öt törököt kivégeztek. Ezzel a törökök az Irakban elrabolt külföldiek listáján az élen szerepelnek.
Mi változott meg? Az iraki ellenálló szervezetek és az Irakban szervezkedő politikai irányzatok miért vették célba az északi, szintén iszlám hit? szomszédot?
2004. 11. 12. (VIII/46)
