hetilap

"Nem történt jogsértés." A bejelentés előtt néhány perccel Fotók: Somorjai L.

Az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK) kisnyomtatványainak minimum 70 éves gyűjteménye azért került zúzdába, mert poros volt. Némileg leegyszerűsítve így foglalható össze a Nemzeti Kulturális Minisztérium (NKÖM) által felállított szakértői bizottság jelentése, amely kimondja: a főigazgató felelős ugyan a történtekért, de jogszabálysértés mégsem állapítható meg. 

A szakértői bizottság jelentése egyértelműen cáfolta mindazt, amit Monok István, az OSZK főigazgatója lapunknak nyilatkozott két héttel ezelőtt: a főigazgató állítása szerint ugyanis "elégették" a mintegy 80 köbméternyi, öt és fél tonna kisnyomtatványt, míg a vizsgálat kétséget kizáróan megállapította – s ezt lapunk kérdésére Koncz Erika helyettes államtitkár, a szakértői bizottság elnöke is megerősítette – hogy "bezúzták" a kérdéses dokumentumokat. A megsemmisítés módja azért fontos számunkra, mert ebből lehet következtetni arra, amit egyébként egy ÁNTSZ-vizsgálat is kimutatott: nem volt gombafertőzött a teljes megsemmisített anyag – fertőzött dokumentumokat ugyanis tilos lett volna bezúzni és újrahasznosítani. 

A helyzetet az is bonyolította kissé, hogy a 250 darab ládában tárolt dokumentumok közül egy darab valóban fertőzött volt, és ez az egyetlen láda valóban elégetésre került – a többi 249 láda anyaga pedig zúzdába ment. E témában interpellált egyébként Mécs Imre szabaddemokrata képviselő is a parlamentben július 13-án. Vass Lajos, az NKÖM államtitkára Mécsnek adott válaszában arra hivatkozott, hogy fertőzöttség oka miatt kellett az egészet "elégetni". Mécs Imre szerint "nemzeti múltunk fontos részei tűntek el", és a képviselő szorgalmazta a további vizsgálatokat, a felelősség kiderítését a könyvtári dolgozók által "Pokolnak" elnevezett, volt dokumentumok ügyében.

A vizsgálódás tehát megtörtént, de a szakértői bizottság ténymegállapításai nem mindenütt elégségesek a szálak elvarrására, sőt, további kérdéseket vetnek fel. Azt állítják ugyanis, hogy "a megsemmisített anyag bizonyíthatóan nem került az OSZK állományába, soha nem vették leltárba, tehát nem képezte a gyűjtemény részét." Ergo: nem történt jogszabálysértés.

Nos, a tény az, hogy a könyvtár, mint a nemzet egyik első számú nemzeti közgyűjteménye több mint száz év óta gyűjti a beérkező köteles példányokat. A beérkező kisnyomtatványokat a könyvektől különválasztották, és az erre a célra szolgáló ládákba tették. A ládákat időrend szerint helyezték a gyűjteménybe, illetve raktárakba, de a kisnyomtatványok nagy száma miatt (ide tartoznak például a gyászjelentések, munkahelyi jelentések, plakátok, katalógusok stb.) azok nem kerültek egyesével katalogizálásra. Az 1935-ben megalakult Kisnyomtatvány- és Plakáttár anyagát képezve a nemzeti könyvtár önálló részlegeként is működik, és a szóban forgó anyagot egészen a hatvanas évekig ki lehetett kérni, kutatni lehetett – noha "nem került az OSZK állományába" (a jelentés szerint). (Elvben 1867-ben alapították a gyűjteményt, de csak a
századfordulón vált tömegessé a beérkező és feldolgozásra váró "kisnyomtatvány".) Ezek szerint a kutatók (vagy a dolgozók) akár haza is vihették volna magukkal ezeket a köteles példányként beérkező dokumentumokat. Egyáltalán minek kellett beküldeni köteles példányokat, ha azok sehova nem tartoztak? Az más kérdés, hogy a dokumentumok nem kerültek egyenkénti feldolgozásra, s végül már "pokoli" mennyiség nehezítette a tárolást.

Továbbá a jelentésből és az interpellációból az is kiderül, hogy a könyvtár 800 ezer forintot költött az állomány gázzal történő rovarmentesítésére (arról nincs információnk, hogy a tárolás maga – a raktárhelyiség bérlése – hány millióba került). Nehezen érthető, hogy a könyvtár miért költött milliókat arra az állományra, amely nem is hozzá tartozott. A megsemmisítés költsége – nettó 238 ezer forint – ehhez képest már jelentéktelennek tűnik.

Mint arról már hírt adtunk, a könyvtár dolgozói kimentettek 13 dokumentumot a megsemmisítésre került "Pokol" anyagból. Ezeknek egyébként mindegyike a múlt századforduló környékén keletkezett (lásd a mellékelt fotókat), cáfolva azt az állítást, hogy csupán hetvenéves anyagról lenne szó. A jelentés szerint a megsemmisített dokumentumok egy része másodpéldány volt (bár ezt utólag már nem lehet sem bizonyítani, sem kideríteni), "ezért értékre vonatkozó további megállapításra nincs módunk." További ellentmondás, hogy a hivatalos verzió szerint nem képviseltek jelentős értéket a zúzdába küldött kordokumentumok, bár hozzáteszik, hogy nem is voltak feldolgozva a ládában található újságok, szóróanyagok, egyesületi beszámolók. Szóval, ha nem voltak feldolgozva, tehát tételesen nem ismert a dobozok tartalma, akkor bárki mire alapozva meri azt állítani, hogy nem képviseltek értéket? 

Mi annyit tettünk, hogy a kimentett példányok fénymásolatát elvittük egy antikváriumba. Az antikvárius saját gyűjteményébe mindegyik dokumentumot szívesen megvásárolta volna, bár hozzátette, hogy szerinte darabonként pár ezer forintos értéket képviselnek az általunk bemutatott könyvecskék. 

Kenedi János történész, a Nyilvánosság Klub ügyvivője szerint galádság, ami a Széchényiben történt, mivel semmi racionális indoka nem volt az intézkedésnek. Galádság, amiről bíróságnak kell megállapítania, hogy a gondatlan kezelés vagy a hűtlen kezelés bűncselekményi tényállását meríti-e ki a főigazgató döntése. Ráadásul egy ilyen szakmai kérdésben a minisztériumnak is hatékonyabban kellett volna védenie a "kulturális örökség" tárgyi értékeit. 

Több, a könyvtárban dolgozó szakemberrel is beszéltünk, akik – mint fogalmaztak – értetlenül állnak a NKÖM "szétesettsége", az amúgy rendkívül súlyos ügyet mentegető, "maszatoló" álláspontja előtt. Többen a miniszter alkalmasságát is megkérdőjelezték.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek