A pártelnök és népi baloldaliak. Hallgatnak egymásra? Fotó: MTI
Forgatókönyv 2002-ben
Az MSZP – első ránézésre – visszatérni látszik a 2002-es forgatókönyvhöz, amely – mint tudjuk – győzelmet hozott a számukra.
E forgatókönyv három lényeges összetevőre épült. Az első: végy egy megfelelőnek látszó személyt, a belső riválisokat – amennyire az csak elképzelhető – szorítsd
vissza, és erre a "kiválasztottra" pakolj rá minél nagyobb terheket, azaz ő jelenítse meg a pártot a választási kampányban.
2001 nyarától ez a személy – bármily furcsa: a "kiválasztott" – Medgyessy Péter volt. Ő volt az, akinek azt a szerepet szánták, hogy képes legyen Orbán Viktor személyi alternatívája lenni. Ne felejtsük el: ez horribilis változás volt az MSZP sorain belül. Horn Gyula háttérbe szorulása óta ugyanis az MSZP hatalmas vezetési deficittel küszködött. Akik lehetséges vezetőként szóba jöttek (Kovács László, Németh Miklós), különböző belső erőcsoportok számára elfogadhatatlanok voltak. Medgyessy sem volt elfogadható mindenki számára (végül is, ez a korán látszódó körülmény vezetett azután a bukásához is), de mint legkisebb közös többszörös nagyon is szóba jöhetett.
A forgatókönyv második eleme: végy egy személyt, akire informálisan rábízod a párt kampányát. Medgyessy tehát nemcsak miniszterelnök-jelölt lett tehát (ilyenje volt már korábban is az MSZP-nek), hanem a kampány lényegében felelős vezetője is. Az MSZP-nél a fő választási szervet úgy hívják: Országos Választási Bizottság. Ezt persze ne tévesszük össze az országos hatáskör? választási szervezettel, ez az MSZP saját testülete. Ennek lett a vezetője Medgyessy, s ennek keretében dolgozták ki az MSZP választási programját. Medgyessy és szűkebb környezete ugyanis jól látta, hogy választást nyerni (különösen egy erős kommunikációs és választási stratégiával rendelkező Fidesszel szemben) csak összehangolt, nagyon alaposan felépített stratégiával lehet. E stratégia kimunkálása történt meg 2001 nyara és 2002 tavasza között. Nem feltétlen ennek köszönhette az MSZP a szűk választási győzelmet, de hogy ennek is szerepe volt benne, az bizonyos.
Végül a harmadik elem: keress egy olyan, lehetőleg újszer? ideológiát, amely messze van az ósdi baloldaliságtól, de még nem
annyira jobboldali, hogy elriasztaná a baloldali választóközönséget. Ez lett a harmadik út, vagy a nemzeti közép. A régi baloldaliság Szküllája és az orbáni jobboldaliság Kharübdisze között valahol középen. De legalább ideológia volt. Nem elég ideológiának lenni, annak is kell látszani! – mondhatnánk, és a harmadik út – az összes korlátjával együtt – betöltötte egy pragmatizmuson túli ideológia szerepét.
2005. 07. 08. (IX/27)
