A centrumos Kupa Mihály volt az első vállalkozó politikus. Folytatás következik? Fotó: Somorjai L.
Konzervatívoktól az Olajfáig
Az 1990-as években a nyugat-európai politikát is meglehetősen nagy változások érték. Ezekről (a szovjet birodalom összeomlásának árnyékában) hajlamosak voltunk megfeledkezni. Pedig többféle változáson estek át a vezető nyugati országok is. A változások egyik típusa, amikor ugyan a mérvadó pártok mellett nem jelentek meg újak, de nagymértékben átrendeződött a régiek közötti hatalmi szituáció. Ez volt a helyzet Angliában, Németországban és részben Franciaországban. Angliában és Németországban körülbelül másfél évtizeden keresztül a jobboldal dirigált s csak a 90-es évek második felében tudott kormányzati szerepbe kerülni a baloldal. Franciaországban gyakoribban voltak a kormányváltások, de a 90-es évek új szituációja részben felemésztette a "hagyományos" pártokat.
A változások másik típusa, amikor a régiek mellett merőben új képződmények jelennek meg. Ennek tipikus esete Olaszország, ahol a komplett bal- és jobboldal szinte gyökeresen átalakult. Akár a baloldali Olajfa Szövetséget, akár a kormányzó Forza Italiát nézzük, nyomokban sem emlékeztetnek azokra az elődpártokra, amelyekből kinőttek. Egy-egy új politikusi személyiség mögött akár hónapok alatt is kinőttek ezek az új pártok, amelyek sokszor már nem is pártok, hanem mozgalmak. A 90-es évek közepén jelent meg Európa számos országában napjaink új képződménye: a mozgalmi párt.