De hogy kerül Árpád népe a hamburger, a Coca-Cola, a Kaiser sör vagy a nyugati cigaretta vonzásába?
Az itt-ott felhangzó zaftos káromkodásokat megint csak értékelhetjük magyar jelenségként, akárcsak a szalonnás sült kolbászt. Na de mi közöm van nekem, becsületes magyar embernek Rudolf Hesshez? Akit itt, a magyar bazársoron címlapfotón láthatunk viszont egy zsírnáci újság, az Öntudat fedelén.
A táborban plasztikusan jelenik meg a magyar jobboldal egyik fontos problémája: a középjobb és a szélsőjobb kibogozhatatlan keveréke. Szikora Róbert például közismerten jobboldali, az azonban őt is meglepte, hogy zenekara egyik tagját kongói származása miatt inzultálta néhány magyar szigetes látogató.
A hölgy ezek után nem is vállalta a fellépést.
Nem úgy Rákay Philip. Orbán Viktor állandó kérdező riportere vagy nem tudta, vagy nem zavarta, hogy az őt is vendégül látó Attila király nagyszínpadtól mintegy húsz méterre Szálasi Hungarizmusát és Bosnyák Zoltán Harc a zsidó veszély ellen – az antijudaizmus kézikönyve cím? művét árusítják. Többek között. Mert a gépzene szerelmesei korabeli Wermacht-indulókat is kaphatnak itt CD-n.
Az említett keveredés újabb példái: Ifjúsági Kerekasztal a Fidelitas, a MIÉP és a Jobbik részvételével, római katolikus szentmise Katona István megyéspüspökkel és neonáci koncertek az Oi-korral, a Nemzeti Fronttal és a Magozott Cseresznyével. A teljesség igénye nélkül.
A fesztivál utolsó napján, kedden már eléggé tompultnak tűnnek a Magyar Sziget résztvevői. Körülbelül ötszáz fő lehet jelen, nem tudom, siker ez vagy kudarc, a szervezők tízezerre számítottak. A többség ruházata minimum felerészben fekete, sok a "magyar vagyok, nem turista" szöveg, jellegzetes a tar fő, és akad, aki nemes egyszerűséggel NAZI-ként határozza meg önmagát, legalábbis pólófeliratában.
2005. 08. 12. (IX/32)
