Szomorú statisztikák, sóhajtoznak a társadalomkutatók, azonban a szépség ilyen fokú felmagasztalása nem új jelenség. Az esztétikum, az emberi külső és szépség istenítése már az antik kultúrákban is rendkívül jellemző volt, s a képábrázolás eszközei, a nyomtatott és elektronikus médiumok ma is az esztétikus és erotikus emberi figurákat emelik mércévé.
Gregor Anikó szociológus azt tanulmányozta, hogy milyen eszközökkel igyekszik hatni a média a gyerekek gondolkodására, különös tekintettel a nőiességről alkotott képükre. Arra figyelt fel, hogy egy óvodáskorú gyerekeknek készült újság meséjében a hercegkislány valamennyi pozitív tulajdonsága a szépséggel köthető össze, és más mesékben is a női főszereplő szépségének erejével győzi le a rosszat, bájai segítségével menekül meg minden bajból. Azt sugallva ezzel csemetéinknek, hogy kizárólag a szépség tesz képessé a célok elérésére, ráadásul gyakran ezt az üzenetet erősíti a női magazinokat utánzó szülő. Ezzel szemben multinacionális cégek menedzsereinek elmondása alapján az állás betöltésénél a jó benyomást nem a jelentkező pofija jelenti, hanem ezt elsősorban az illető végzettsége, szakmai tapasztalata, rátermettsége adja. És persze a külső is, ami inkább a megfelelő hivatali öltözködést, ápoltságot, udvarias modort és összeszedett beszédet jelenti. Egy esetleges előléptetésnél pedig még ezek is háttérbe szorulnak. Ekkor már csak az számít, hogy a cégnél addig mit tett le az illető az asztalra, jól oldotta-e meg a rábízott feladatokat, lojális-e a vezetéshez stb.
Több évtizedes, harmonikus párkapcsolatban élő emberek körében is végeztek számtalan felmérést arra a kérdésre keresve a választ a tudomány eszközeivel, hogy mi lehet a tartós és boldog párkapcsolat alapja. A felmérések eredményei szerint a hosszan tartó, harmonikus kapcsolatok elsősorban az azonos világnézeten és az azonos értékrenden alapszanak. Ezeket követték olyan jellemvonások, mint például a megbízhatóság és a lojalitás. A közös hobbi és a külső adottságok a szociológusok meglepetésére is a leghátsó helyre szorultak.
2005. 09. 02. (IX/35)
