Luxus és valóság Fotó: Somorjai L.
Uralkodók, hercegek, diplomaták, kémek, gengszterek és üldözőik legkedveltebb találkozóhelye volt egy évszázadon át az Orient Expressz. Az orient szó egyébként keletet jelent, hiszen Párizst kötötte össze a félig Ázsiában fekvő Konstantinápollyal (a mai Isztambul). A fényűző vonat 1889 és 1914 között élte fénykorát, amikor híres államfők koptatták a mahagónipadlót, és maga II. Borisz bolgár cár többször is vezette az országán áthaladó luxusgőzöst. De utazott itt II. Friedrich bádeni herceg és egy keleti maharadzsa is, aki külön lefüggönyözött pluszkocsikat kapcsoltatott a vonathoz, hogy hét feleségét és annak személyzetét magával vigye Párizsba.
A kék-aranyban pompázó Orient Expressz híre bejárta az egész világot, a királyok minden luxust és egyéni kívánságot megengedhettek maguknak, aminek a vasúttársaság örömmel tett eleget. A vonat megálmodója egy Georges Nagelmackers nev? belga bankár, aki amerikai mintára létrehozta a Compagnie Internationale des Wagons-Lits társaságot, ami Európában az első étkező- és hálókocsit összekötő projekt volt. A legkorszer?bb vasúti kocsikat minden képzeletet felülmúló kényelemmel szerelték fel, amire kizárólag első osztályú jegyeket lehetett váltani.
A vonat presztízsét felülmúlhatatlanná tette, hogy a belga király mint a vonat főrészvényese, az Orient Expressz szimbólumává tette az oroszlános királyi jelképet. A főpróba Párizs és Bécs között –1350 km-es út 28 óra alatt – sikeresnek bizonyult, így elindították az eredeti terveknek megfelelően Konstantinápoly felé. Legalább akkora sajtópublicitást kapott, mint a luxusvonat tengeri párja, a Titanic, de szerencsére nem történt olyan tragédia, bár Varciorovánál árvíz miatt vesztegelt, később pedig földcsuszamlás akadályozta útját. Bonyodalmakból és izgalmakból mindig akadt bőven.
Utazás potom negyedmillióért Fotó: Orient-express
2005. 10. 14. (IX/41)
