Az AIDS Afrikában
Morris Kelet-Afrikában tett körútja után nyilatkozott, ahol az ENSZ a legutóbbi szárazság óta 20 millió embert lát el élelemmel. Kenya, ahol az évtized legnagyobb szárazságával küzdenek, a tradicionális állattartás halálát éli át – az emberek életben maradását garantáló csordák tömegével pusztulnak éhen a szárazság miatt.
Douglas Keatinge szerint, aki az Oxfam segélyszervezetnek dolgozik Kenyában, az adományozó országok tisztában vannak azzal, hogy olyan pénzügyi alapokra volna szükség, amelyekben hosszú távon gyűlnek az adományok és amelyek ilyen krízishelyzetekben azonnal nagy összegeket képesek a megfelelő területre csoportosítani – viszont ilyen törekvések nem valósulnak meg.
A WFP-nek is azonnal szüksége volna 189 millió dollárra Kenyában, ahol 3,5 millió ember szorul segítségre. Szomáliában a szervezet az elmúlt évben 1,7 millió embert élelmezett pár hónapig, és a jelenlegi helyzetben már látszik, hogy idén ugyanekkora tömeg szorul majd segítségre, viszont sokkal hosszabb ideig.
A rendelkezésre álló – csökkenő mennyiségű – adományösszeg egyre kevésbé a korábbi bázistól, a nyugati országoktól érkezik. A szervezet növekvő mértékben von be muzulmán államokat a finanszírozásba, hogy a WFP programjaihoz a jelenlegi
1 százalék helyett legalább 10 százalékban járuljanak hozzá, mivel a programok legalább fele olyan országokban valósul meg, amelyek tagjai az Iszlám Konferenciának.
Az időjárás más módon is sújtja az afrikai kontinenst. A monszunesők és az ezt követő nagy meleg megfelelő körülményeket teremtenek a moszkitók szaporodása számára, s ezek a vérszívók terjesztik a maláriát, a trópusi náthalázat, a sárgalázat és az álomkórt. Az olyan jelenségek pedig, mint az El Niño, létrehozhatnak áradásokat, amelyek nyomán rendszerint kolerajárvány tör ki, ahogy 1997–1998-ban Dzsibutiban, Szomáliában, Kenyában, Tanzániában és Mozambikban történt. A legnagyobb problémát egészségügyi területen azonban mégis az AIDS okozza. 2005 végén 25,8 millió regisztrált fertőzött beteg élt a Szaharától délre, és 2005-ben legalább 3,1 millióan fertőződtek meg az AVERT brit segélyszervezet kutatásai szerint. Az elmúlt évben 2,4 millió ember esett áldozatul a betegségnek, és több mint 12 millió gyermek lett árva.
A betegség hatalmas kiterjedtsége most kezd egyre inkább látszani a kontinensen, amikor is egyre több ember válik vírushordozóból beteggé. A kezelés és a megelőzés hiánya miatt a halálozási arány az évtized végéig exponenciális növekedés előtt áll. A járvány tetőzése körülbelül a következő tíz évben várható, tehát a jelenlegi aggasztó helyzet még csak a kezdet.
A vírus éppen azt a népréteget tizedeli leginkább, amely képes volna az aktív munkavégzésre, a 15–49 éves korosztályt. Az átlagéletkor 47 év ezekben az országokban – AIDS nélkül 62 év lehetne. Rengeteg család veszíti el keresőképes tagjait, sok házasságban az egyik fél életben marad, s ha ő is fertőzött és kezelésre szorul, a temetés mellett mindez újabb terheket ró az egészséges családtagokra. A gyermekek, akiket az elhunytak hátrahagynak, szülői segítség nélkül kénytelenek küzdeni az élet rájuk szakadt kihívásaival.
A felnőttek mellett azonban a gyermekek halálozási aránya is kiugróan magas más országokhoz, illetve kontinensekhez képest. Egy Sierra Leonéban született gyermeknek például három és félszer akkora esélye van arra, hogy meghal az ötödik születésnapja előtt, mint egy Indiában születettnek, és több mint százszor nagyobb annál a gyermeknél, aki Szingapúrban vagy Izlandon születik.
Az UNICEF jelentése szerint Zimbabwéban nyolc gyermek közül egy hal meg, mielőtt megérné az 5 éves kort. A halál oka az esetek 70 százalékában az AIDS. Az országban a beteg gyerekeken kívül 1 millió gyermek van, akiket a halálos kór tett árvává – minden ötödik.
2006. 03. 31. (X/13)
