Leninland, Sztálinland

Jó üzlet a neobolsevizmus

A közvélemény-kutatók régóta stagnáló adatai szerint az oroszok mintegy 58
százaléka tartja úgy, hogy Lenin történelmi szerepe inkább pozitív, mint
negatív, míg ennek ellenkezőjéről mindössze 19 százalék van meggyőződve.
Miközben továbbra is folyik a vita arról, vajon megmaradjon-e a Vörös téri
mauzóleum, vagy inkább temessék sírba Lenin gondosan bebalzsamozott holttestét,
addig szülővárosában, Uljanovszkban már egy igazi „Leninland” létrehozásáról
gondolkodnak. Hasonlóképp állnak a dolgok a másik vezérrel is: a messzi
Szibériában az újságírók által csak „Sztálinlandnek” nevezett turisztikai
látványosság tervei vannak formálódóban.

Az orosz kommunista vezérek iránti szimpátia oka nem is annyira a kommunizmus
mint rendszer iránti elkötelezettség, hanem inkább a jelenlegi oroszországi
kapitalizmussal szembeni tömegméretű ellenérzés. Égbekiáltó szociális
igazságtalanságok, szakadék Moszkva és a vidék életszínvonala között, és a nem
sok jóval kecsegtető jövőkép – mindez oda vezet, hogy sokan visszavágynak a
szovjet időkbe.

Leninland és Sztálinland létrehozásának ötlete mögött azonban mindemellett
kőkemény üzleti elképzelések is húzódnak. Annál is inkább, mert van mire építeni
– szó szerint is. Uljanovszkban 1970-ben, Lenin születésének 100. évfordulójára
hozták létre a nevéhez fűződő emlékkomplexumot. Ez egy a Volga partján magasodó,
összesen 12 ezer négyzetméternyi alapterületű építmény, melyet elkészültének
évében, a nagy ünneplés idején naponta 17 ezren látogattak meg. A komplexum
„hozott” emellé a városnak egy hatalmas szállodát, egy vonat- és egy
hajóállomást, sőt egy repteret is, melyek révén az életszínvonal olyan mértékben
megugrott, hogy máig nosztalgiával emlegetik a helybéliek.

A komplexum fenntartási költségeit természetesen központi forrásokból fedezték.