Homoszexuálisok tiltakoznak az előítéletek ellen
„Igen, feminista boszorkány vagyok! Forradalmár, és imádom ezt!” – állítja
magáról Budapest Emese Zsuzsanna, a fővárosban e héten zajló Nemzetközi Istennő
Fesztivál értelmi szerzője, aki amúgy Amerikába szakadt hazánk lánya, és jelen
állás szerint legfőbb célja, hogy felszabadítsa az „elnyomott” magyar nőket.
Tanítása szerint a férfiak azért tudják kizsákmányolni a hölgyeket, mert „férfi
istenséget” kényszerítenek rájuk, ám ha a világ újra felismerné a Nagy Istennőt,
akkor helyükre kerülnének a dolgok. A nyugati boszorkány a női misztériumok
európai visszaszorulását a kereszténység számlájára írja, és spirituális
újjászületést javasol asszonyoknak és férfiaknak egyaránt. Több mint gyanús,
hogy ennek alapja nála a „nő és nő között megszülető szeretet”.
Az istennőfesztivál szervezői szerint mindegy, hogy a férfiak által irányított
vallásból kitörő nők hogyan szólítják az Istennőt: Boldog Asszonynak, Tündér
Ilonának vagy Vasorrú Bábának, valamennyi név mögött ugyanaz a hazánkban őshonos
személy rejtezik. Nincs más hátra hát – szól az intelem a gyengébbik nem
képviselőihez –, mint hogy bátran felébresszék a bennük szunnyadó Úrnőt. A nemi
identitásukat, illetve annak mélyebb értelmét cseppet sem visszafogott stílusban
kommunikáló bálványpapnők és sámánasszonyok szándékosan olyan szertartásokkal
pukkasztják a polgárokat, mint például az úgynevezett Boldogasszony Sátrának
felavatása, amely a jövőben a menstruáló nők szentélyeként szolgál majd Budapest
belvárosában a hozzá tartozó Boldogasszony Oltárral egyetemben.
A fesztivál programja gyakorlatilag az okkultizmus szinte valamennyi ágát ötvözi
magában, természetesen az ősi magyar sámánkultusszal és az elpogányosodott
kereszténység rituáléival fűszerezve. Utóbbira példa a Budai Várban található
Mária Magdaléna-templom kriptájának meglátogatása egy rögtönzött szeánsz
erejéig.
A bulvárújságok érdeklődését a megasztáros Soma hivatott felkelteni, aki ezúttal
mamagésa titulussal lépett asszonytársai elé, hogy megtartsa „A bennünk élő
anyaisten, mint a teljes nő alapja” című expozéját. Ezzel kapcsolatban azt
vallja magáról, hogy sikeresen kerülve ki az „álszemérem csapdáit”, egyre inkább
kibontakozni látszik a benne rejlő „istennői minőség”. Miután mindezt
megosztotta sorstársaival, együtt zarándokoltak a földanya szívdobbanásait
hallgatni a „Pilis-szív középpontjába, Dobogókőre”.
Meleg nyár
2006. 06. 23. (X/25)
