Ilan Ramon Ilyen F–16-os gépekkel támadták a reaktort
1981 júniusában a Bagdadtól 18 kilométerre épült Osirak reaktor (képünkön
lent) már négy éve működött. Az egyiptomi halálistenről elnevezett, és jelentős
francia segítséggel felépített erőművet a helyiek gyakran „OChirac”-nak
becézték az akkor még miniszterelnöki posztot betöltő Jacques Chirac után. Bár a
legtöbben biztosra vették, hogy minimum éveket kell még várni, mire az erőmű
nukleáris fegyverekhez alkalmas töltetet tud majd előállítani, sem a Irakkal
akkor már hadban álló Irán, sem Izrael nem szerette volna ezt a pillanatot
megvárni. Jóllehet Teherán aláírta az atomsorompó-egyezményt, a Nemzetközi
Atomenergia Ügynökség egyes szakértői nem zárták ki a lehetőségét, hogy Szaddám
Huszein titokban fegyvereket fejleszt.
Miután 1980 őszén az iraki hadsereg lerohanta Iránt, az egyik első
válaszlépésként az irániak szeptember 30-án megtámadták a reaktort. Kevés
sikerrel. A két ország közötti elhúzódó háború végül több százezer ember életét
követelte, és Irán figyelmét nyolc évre teljesen lekötötte. Azonban a veszély,
hogy Szaddám Huszein kezébe atomfegyver kerülhet, még mindig ott lebegett a
közel-keleti térség fölött. Amikor izraeli hírszerzési források megerősítették,
hogy Irak elszánt az atomfegyver elkészítésével kapcsolatban, az akkori izraeli
miniszterelnök, Menachem Begin (képünkön) nem várt tovább. Tekintve, hogy erős
nemzetközi nyomásra, illetve az izraeli baloldal ellenvetéseire is számítani
lehetett, Begin parancsot adott egy titkos akció megszervezésére. Hogy
minimálisra csökkentsék az esetlegesen a reaktorban dolgozó külföldi áldozatok
számát, egy vasárnapi nap kiválasztása tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak.
Továbbá biztosítani kellett, hogy amennyiben lezuhan valamelyik pilóta, a
speciális mentőegységek akár egy egész éjszakán át is kereshessék.
2006. 06. 09. (X/23)
