Putyin és a főmufti: Iszlám a nemzethalál ellen?
Fotó: AP
Az oroszok már napjainkban is, noha többségben vannak, sok dologban
alulmaradnak muzulmán, elsősorban kaukázusi polgártársaikkal szemben. Az
előbbiek ugyanis – akár pravoszlávok, akár ateisták – meglehetősen
széttagozódottak és passzívak társadalmi szempontból, míg az utóbbiak aktívak és
jól szervezettek. Nincs szükségük számbeli fölényre ahhoz, hogy egy-egy orosz
várost teljesen a befolyásuk alá vonjanak; ehhez hozzájárul persze
a tisztviselők korruptsága is. Az első körben elég, ha csak egy kis csoport
kaukázusi megveti a lábát egy helyen – majd nem telik bele sok idő, és már
jönnek is a barátok, rokonok. A következő lépés az, hogy minimum a tartózkodási
helyüket övező környék az ő ellenőrzésük alá kerül. Ők a tulajdonosai a legtöbb
piacnak, és az árusok is a legnagyobb számban közülük kerülnek ki. Ezenkívül
többnyire hozzájuk fűződik az alkohol- és drogkereskedelem, amely igen rossz
hatással van az orosz férfilakosság várható élettartamára – ez ismét ahhoz
vezethet, hogy Oroszország a maga ezeréves keresztény múltja ellenére iszlám
állammá válhat.
Erre a veszélyre figyelmeztet a RIA hírügynökség egyik elemzője, a kijevi Andrej
Dnyeprov „Mikor kezdődik el az oroszok tömeges kivándorlása Ukrajnába?” című
cikkében. Az „orosz–iszlám” szókapcsolat elég gyorsan megszokottá vált
a médiában, hála a volt miniszterelnöknek, jelenleg az ország fő atomipari
tisztviselőjének, Szergej Kirijenkónak. A dolog először mindössze arról szólt,
hogy neki és társainak volt egy projektje, amely azt a Szaúd-Arábiából és más
gazdag muzulmán államokból áradó pénzfolyamot kívánta még jobban kiaknázni,
melyet azok az oroszországi és FÁK-beli iszlám fejlesztésére szántak, elsősorban
kiadványok terjesztése és képzési programok formájában. Hamarosan azonban
etnikai oroszok szervezetei is buzgón csatlakoztak hozzájuk, akik az iszlámban
látják Oroszország megmenekülését – természetesen elsősorban a „Nyugat rothasztó
befolyásától”.
Kirijenko szakemberei szerint az ország állapota már 2015–16-ra olyan mértékben
megváltozik, hogy „lehetetlenné válik a muzulmán befolyás mértékének
csökkentése”. De elvileg akkor sem változtat a tényeken semmi, ha mindez csak
2020-ban következne be – jegyzi meg a kijevi elemző. Már csak mintegy tizenöt
évet kell várni, és „Moszkva félig vagy több, mint félig muzulmán várossá lesz:
azerbajdzsániak, dagesztániak, csecsenek, tatárok, baskírok fogják lakni nagy
számban”. „Isztambul is valamikor Konstantinápoly volt – jegyzi meg Dnyeprov.
Majd hozzáteszi: – A világon még egyetlen államnak nem sikerült felvirágoznia
úgy, hogy félig pravoszláv, félig pedig iszlám.” Ez Oroszországnak sem fog
sikerülni: kikerülhetetlen a konfliktus a két tábor képviselői között – először
szociális, majd hatalmi szinten is. Akkor történik majd az – véli a cikkíró –,
hogy az oroszok tömegesen Ukrajnába mint a legközelebbi szláv országba fognak
menekülni.
Hozzáteszem, amennyiben ez megtörténne, az egy történelmi folyamat beteljesedése
lenne, melynek kezdetén Ukrajna területéről az orosz lakosság nagy része
elvándorolt a mai Oroszország területére, ahol viszont a tatárokba ütközött, és
az Arany Horda adófizetőjévé vált. Idővel sikerült felülkerekednie, és magába
olvasztania azt. Az Arany Horda hivatalos vallása az iszlám volt; miután az
Orosz Birodalom részévé vált, pravoszláv befolyás alá került – ilyen módon az
oroszok győzedelmeskedtek a mongolok és tatárok, valamint az iszlám felett. Most
azonban fordulhat a helyzet – a történelemben semmi sem örök.
„Nyilvánvaló, hogy egy erős muzulmán nyomásra az oroszok jelentős része
elfogadja majd az iszlámot, ugyanúgy, ahogy ez megtörtént a valaha pravoszláv
Egyiptomban, Szíriában, Kis-Ázsiában, valamint a Balkán és a Kaukázus egyes
régióiban – folytatja Dnyeprov. – A pravoszlávia sajnos sehol nem volt képes
ellenállni az iszlámnak, ha az erőviszonyok nagyjából hasonlóak voltak.
A Moszkvai Patriarchátus jelentőségét tekintve az ötödik helyen áll a világ
többi pravoszláv központja – Konstantinápoly, Alexandria, Antiochia és
Jeruzsálem – után, és nincs sok remény arra nézve, hogy nem fog kapitulálni az
iszlám nyomásra.” A kijevi elemző vélekedéseinek sajnos van némi alapja. Az
utóbbi években a vallásukat kereső oroszok jelentős része nem a hagyományos
pravoszláv, hanem az iszlám mellett dönt. A néhai pravoszláv pap, jelenleg orosz
muzulmán Ali Vjacseszlav Poloszin szerint az ilyen emberek száma eléri
a tízezret. Ezek többnyire Oroszország muzulmán nemzetiségű államaiban laknak.
„Ez a folyamat nem mostanában kezdődött, hanem az iszlám megjelenésének
kezdetekor, de csak mostanra lépett aktív szakaszba” – írja Azat Ahunov az „új
muzulmánok” felbukkanásáról Oroszországban. Egyébként nem egyértelmű az ilyen
„újsütetű” hittestvérek fogadtatása a tősgyökeres muzulmánok körében. Vannak,
akik üdvözlik ezt a folyamatot, másoknak viszont nincs ínyére. Ez utóbbiak abban
szimatolnak veszélyt, hogy a frissen betért oroszok sokkal buzgóbbak, és sokkal
jobban ismerik a Koránt, mint a tatárok vagy a baskírok. Az interneten az egyik
„új muzulmán” név nélkül így reagált arra, hogy Tatarsztán muftija, Guszman
Iszhakov megtiltaná az oroszoknak, hogy felvegyék az iszlámot: „Jól tudják, hogy
ha az oroszok muzulmánokká válnak, akkor lekörözik a tatárokat és
a kaukázusiakat. Az én személyes tapasztalatom ugyanis azt mutatja, hogy az
oroszok nagyságrendekkel nagyobb buzgóságot tanúsítanak, amikor muzulmánná
válnak, és tudásban is messze előttük járnak. A maguk európai képzettsége
mellett elsajátítva az iszlám tudományt, jócskán maguk mögött hagyják ezeket
a sötét mullahokat.”
De vajon mi lehet az oka az oroszok ilyen mértékű áttérésének most, még az
iszlám teljes térnyerése előtt? Több is van: ez lehet egyszerűen a muzulmán
környezet hatása, házasság, vagy prédikátoraiknak a pravoszláv papokhoz képest
nagyobb aktivitása. Az egyik fő ok azonban egyértelműen az, hogy a hetven évig
tartó kommunista időszak alatt az oroszok jelentős része elvesztette
a pravoszláv tradícióhoz való kulturális-nemzeti kötődését, meg aztán
a pravoszláv egyházat is nagyobb csapás érte, mint a muzulmánt. A társadalom és
a család jelenlegi oroszországi válságának idején épp az iszlám mutat jó példát
a nemzet megmentésére: a muzulmánok között nincs annyi alkohol- és drogfüggő,
válás és elhagyott gyermek, mint a hagyományosan pravoszlávként számon tartott
oroszok között. Ilyenformán az iszlám sokak szemében majdhogynem az egyetlen
megoldás a nemzethalál ellen, amiről nem olyan régen beszélt Putyin elnök.
Tehát az iszlám térnyerésnek két tendenciája figyelhető meg Oroszországban: az
etnikai muzulmán népesség erőteljes szaporulata, illetve az oroszok iszlám
vallásra való áttérése. Érthető, hogy az első előbb vagy utóbb az ország
kettészakadásához vezet. De vajon megőrizhető-e az ország egysége, és
megállhat-e a népesség kihalásának folyamata, ha a másik tendencia
győzedelmeskedik?
2006. 06. 02. (X/22)
