Mihail Gorbacsov
Az 1991. augusztus 19–22. között lezajlott eseménysor lényegében az SZKP
konzervatív szárnyának elvetélt próbálkozása volt a gorbacsovi peresztrojka
leállítására. Mint ismeretes, Gorbacsov elérte, hogy töröljék a szovjet
alkotmányból a kommunista párt irányító szerepére utaló 6. cikkelyt, és
gyengítsék az állam és a párt társadalomra gyakorolt befolyását.
1991 nyarán felbomlott a Varsói Szerződés és a KGST, teljes gőzzel folyt a
peresztrojka. A változásokat nem toleráló konzervatív kommunisták létrehozták a
Rendkívüli Állapotot Kezelő Állami Bizottságot (GKCSP), amely megfosztotta
Mihail Gorbacsovot elnöki jogköreitől, és rendkívüli állapotot hirdetett ki az
országban. Felszólították a munkásokat, parasztokat és a munkás értelmiséget,
hogy állítsák helyre az országban a rendet, Moszkvába pedig katonaságot
vezényeltek. Így indultak az „augusztusi puccs”-ként emlegetett események.
A szovjet állampolgárok azonban megízlelték a szabadságot, és ekkorra már fény
derült a kommunista párt saját népe ellen elkövetett bűncselekményeire,
elsősorban Sztálin vétkeire is. A GKCSP létrehozása némelyeknek a rend
helyreállítását, másoknak a sztálinizmus visszatérését jelentette. Az emberek az
utcára vonultak. Moszkvában élő gyűrűt vontak az úgynevezett „Fehér Ház” köré,
ahol a szovjet-orosz köztársaság kormányzata helyezkedett el. Borisz Jelcin állt
a tömeg élére, aki akkor a szovjet-orosz köztársaság elnöke, és egyben a
független Oroszország legradikálisabb politikusa volt.
A GKCSP nem tudta bevenni az épületet. A hatalomba visszatérő Gorbacsov
lemondott első titkári tisztségéről, és felszólította a kommunista pártot az
önfeloszlatásra. Jelcin betiltotta az SZKP tevékenységét Oroszországban. A puccs
napjaiban léptek ki a Szovjetunióból Litvánia, Lettország és Észtország, Borisz
Jelcin pedig elismerte függetlenségüket. 1991 végére a Szovjetunió helyén
tizenöt független állam jelent meg.
Mint minden forradalom után szokásos, az eufóriát hamarosan a csalódás és
átverés érzései követték. A piacgazdaság messze nem a lakosság által remélt
csodát hozta. Beindult a hiperinfláció, az emberek megtakarított pénze egyik
napról a másikra semmivé lett, gyárak zártak be. Munkanélküliség ütötte fel a
fejét, a működő üzemekben késtek a fizetések, vagy egyáltalán nem fizettek.
Virágzásnak indult a bűnözés, megindult a harc a posztokért és tisztségekért. Az
SZKP elleni harcban szövetséges erők szekértáborokra bomlottak. Jelcin sem
tudott kiegyezni a Legfelsőbb Tanáccsal (az akkori orosz parlamenttel), annyira,
hogy 1993 októberében azt a Fehér Házat lövette, amit 1991-ben saját testével
védett. A „vörösbarna revansisták” szétkergetése után létrehozták az Állami
Dumát, de az első választásokon a lakosság – csalódottságát kifejezve – újra a
kommunistákat juttatta többséghez.
Borisz Jelcin (balra) 1991-ben a tömeg élére állt
Fotó: AP
2006. 08. 25. (X/34)
