Fotó: Somorjai László
A rendszerváltás előkészületeinek egyik mementójaként a nyolcvanas évek végén
megjelent a könyvterjesztés alternatív módja, az utcai árusítás. A pionír
időszak veteránjaival beszélgetve az derül ki, hogy az országos könyvforgalom
harmada bonyolódhatott le náluk. A bevétel akár a napi 100 ezer forintot is
elérhette standonként, így az árusok annak ellenére jutottak jelentős haszonhoz,
hogy az árrés a mai 40-50 százalékkal szemben csak 10-15 százalék volt. Az utcai
sikersztoriknak akkor szakadt vége, amikor egyszer csak nem adtak ki több
árusítási engedélyt Budapest közterületeire. A Balaton-parton más miatt vonultak
vissza ekkoriban az árusok: „véletlenül” elkezdtek felgyulladni a könyvhegyeket
tároló konténereik.
A könyvszakma mai élvonalának egy része az utcán kezdte karrierjét. Ilyen az
egyik legnagyobb szeletet kihasító Matyi Dezső is, aki a Pécsi Direkt-Alexandra
tulajdonosa. A másik piacvezető, a Libri viszont egészen másképp indult:
1993-ban jött létre az Állami Könyvterjesztő Vállalat jogutódjaként, megörökölve
annak budapesti boltjait. Az 1992-től 1994-ig tartó csődeljárás során a
tartozásokat tulajdonrésszé alakították
Míg 1992 és 1997 között a piacon mindenki stagnált, a Libri és az Alexandra
felemelkedésnek indult. Az első igazi könyváruházat a Libri nyitotta 1999-ben,
és ezzel párhuzamosan a könyvvásárlási szokások átalakulása is tetten érhetővé
vált. A hipermarketek (a Cora, az Auchan és a Tesco) jelenleg közel 10
százalékot hasítanak ki a piacból.
A mintegy másfél száz céget tömörítő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők
Egyesülése (MKKE) egyik jelentős lépéseként tízéves lobbitevékenység után
elérte, hogy a könyveket terhelő 12 százalékos adót 2004-től az igen kedvező 5
százalékra szállították le. Zentai Péter László, az MKKE igazgatója úgy ítéli
meg, hogy jóval kevesebb probléma lenne a kultúra más területein is, ha – a
színtiszta piaci körülmények között működő könyvszakmához hasonlóan –
megtörténne az állam kivonulása.
A 22-es csapdája
2006. 09. 29. (X/39)
