Minden híresztelés ellenére a libanoni háborúból Oroszország jött ki
győztesen.
Izraelt orosz katyusákkal, kalasnyikovokkal, orosz rakétákkal, AT-5 és Kornett
orosz gyártmányú tankelhárító rakétákkal lőtték libanoni területről. Az
elöregedett orosz hadiipari remekművek reneszánszukat élik a Közel-Keleten, a
rosszfiúk mindig tudják, hogy hol juthatnak hozzá. A Hezbollah által
hátrahagyott dobozokon, amelyek fegyvereket tartalmaztak, a következő felirat
állt: „Címzett: Szíriai Védelmi Minisztérium. Feladó: KBP, Tula, Oroszország”.
Az 1967-es hatnapos közel-keleti háború utáni modern terrorizmust a lubjankai
KGB-központban tervezték meg. Saját magam is szemtanúja voltam ezeknek az
eseményeknek, akkoriban a KGB egyik tisztjeként. Izrael legyőzte Egyiptomot és
Szíriát, akiknek a hadigépezetét a szovjet titkosszolgálatok tanácsadói
irányították. Ezután döntött úgy a Kreml, hogy felfegyverzi Izrael ellenséges
szomszédait, és berántja őket egy terrorháborúba Izrael ellen.
Alexandr Szaharovszkij, a román kommunista titkosszolgálat struktúrájának
megalkotója, aki később az egész orosz külügyi felderítést irányította, a
következőket mondogatta nekem: „A modern világban, amikor az atomfegyver
elavulttá tette a hagyományos fegyverkezést, a terrorizmus kell, hogy a központi
fegyverünkké váljon.”
1968 és 1978 között, amikor én végleg szakítottam a kommunizmussal, egyedül a
román biztonsági erők heti két szállító repülőgépnyi fegyvert küldtek palesztin
terroristáknak Libanonba. Miután a kommunizmus megbukott Kelet-Németországban, a
Stasi-archívumból arra derült fény, hogy Berlinből 1983-ban 2 millió dollár
értékben szállítottak Libanonba AK-47-es gépfegyvert. Václav Havel szavai
szerint Csehszlovákia 1000 tonna semtex-H robbanóanyagot szállított az iszlám
terroristáknak, amely teljesen szagtalan, és a bombakereső kutyák így nem
fedezik fel. Ez a mennyiség kb. 150 évre elegendő.
A terrorháború 1968 végén indult be igazán, amikor a KGB-nek sikerült
fegyverként használnia elfoglalt és eltérített polgári repülőgépeket, megalkotva
ezzel a modern terrorizmus eszközeit, többek között a szeptember 11-ei
„bombákat” is. 1969-ben a KGB által finanszírozott Palesztin Felszabadítási
Frontnak (PFSZ) 82 gépet sikerült eltérítenie. 1971-ben, amikor Szaharovszkijjal
találkoztam Lubjankán, rámutatott egy hatalmas világtérképre, ami az irodája
falán csüngött, és tele volt tűzdelve kis vörös zászlókkal.
„Minden zászló egy repülőgép-eltérítést jelent, és ez az én találmányom” –
mondta.
A politikai „siker”, amit az izraeli repülők eltérítése jelentett, mint „nedves
ügyek osztályát” tette híressé a KGB 13. ügyosztályát (a „nedves” kifejezés a
véres szinonimája az orosz titkosszolgálati zsargonban). Ez vezetett ahhoz a
gondolathoz, hogy kiterjesszék tevékenységüket a zsidók repülőtereken,
pályaudvarokon és más nyilvános helyen történő kivégzésére. 1969-ben dr. George
Habas, a KGB egyik bábja így jellemezte az eseteket:
„Egyetlen zsidó hadszíntéren kívüli megölése hatékonyabb, mint több száz halott
a háború kellős közepén, mivel ez nagyobb nyilvánosságot vonz.”
1971-ben a KGB hozzálátott a TÁJFUN fedőnevű akcióhoz. Ennek egyszerűen a
nyugat-európai világ destabilizációja volt a célja. A Bader-Mainhoff, a Vörös
Hadsereg Frakció (RAF) és a többi, a KGB által szponzorált marxista társaság egy
hatalmas Amerika-ellenes terrorhullámot indított el, amely megrázta
Nyugat-Európát. Például Richard Welch, aki az athéni CIA-irodát vezette, 1975.
december 23-án egy ennek keretében megszervezett merénylet áldozata lett.
1972-ben a Kreml elhatározta, hogy az egész iszlám világot Amerika és Izrael
ellen fordítja. Ahogy az akkori KGB-főnök, Jurij Andropov később a Kommunista
Párt első titkára lett, és egy rövid időre az egész Szovjetunió élére állt, így
fogalmazott: „Egymilliárd ellenség sokkal nagyobb veszteséget tud okozni
Amerikának, mint mi valaha is. Az a feladatunk, hogy elültessük az iszlám
világban a fasiszta zsidógyűlöletet, és hogy ezzel az érzelmi fegyverrel
vérfürdővé változtassuk Izraelt, hogy bárki, aki az amerikai–cionista
érdekszférába tartozik, soha ne érezze magát többé biztonságban.”
Jurij Andopov
2006. 09. 08. (X/36)
