hetilap

Minden híresztelés ellenére a libanoni háborúból Oroszország jött ki
győztesen.

Izraelt orosz katyusákkal, kalasnyikovokkal, orosz rakétákkal, AT-5 és Kornett
orosz gyártmányú tankelhárító rakétákkal lőtték libanoni területről. Az
elöregedett orosz hadiipari remekművek reneszánszukat élik a Közel-Keleten, a
rosszfiúk mindig tudják, hogy hol juthatnak hozzá. A Hezbollah által
hátrahagyott dobozokon, amelyek fegyvereket tartalmaztak, a következő felirat
állt: „Címzett: Szíriai Védelmi Minisztérium. Feladó: KBP, Tula, Oroszország”.

Az 1967-es hatnapos közel-keleti háború utáni modern terrorizmust a lubjankai
KGB-központban tervezték meg. Saját magam is szemtanúja voltam ezeknek az
eseményeknek, akkoriban a KGB egyik tisztjeként. Izrael legyőzte Egyiptomot és
Szíriát, akiknek a hadigépezetét a szovjet titkosszolgálatok tanácsadói
irányították. Ezután döntött úgy a Kreml, hogy felfegyverzi Izrael ellenséges
szomszédait, és berántja őket egy terrorháborúba Izrael ellen.

Alexandr Szaharovszkij, a román kommunista titkosszolgálat struktúrájának
megalkotója, aki később az egész orosz külügyi felderítést irányította, a
következőket mondogatta nekem: „A modern világban, amikor az atomfegyver
elavulttá tette a hagyományos fegyverkezést, a terrorizmus kell, hogy a központi
fegyverünkké váljon.”

1968 és 1978 között, amikor én végleg szakítottam a kommunizmussal, egyedül a
román biztonsági erők heti két szállító repülőgépnyi fegyvert küldtek palesztin
terroristáknak Libanonba. Miután a kommunizmus megbukott Kelet-Németországban, a
Stasi-archívumból arra derült fény, hogy Berlinből 1983-ban 2 millió dollár
értékben szállítottak Libanonba AK-47-es gépfegyvert. Václav Havel szavai
szerint Csehszlovákia 1000 tonna semtex-H robbanóanyagot szállított az iszlám
terroristáknak, amely teljesen szagtalan, és a bombakereső kutyák így nem
fedezik fel. Ez a mennyiség kb. 150 évre elegendő.

A terrorháború 1968 végén indult be igazán, amikor a KGB-nek sikerült
fegyverként használnia elfoglalt és eltérített polgári repülőgépeket, megalkotva
ezzel a modern terrorizmus eszközeit, többek között a szeptember 11-ei
„bombákat” is. 1969-ben a KGB által finanszírozott Palesztin Felszabadítási
Frontnak (PFSZ) 82 gépet sikerült eltérítenie. 1971-ben, amikor Szaharovszkijjal
találkoztam Lubjankán, rámutatott egy hatalmas világtérképre, ami az irodája
falán csüngött, és tele volt tűzdelve kis vörös zászlókkal.

„Minden zászló egy repülőgép-eltérítést jelent, és ez az én találmányom” –
mondta.

A politikai „siker”, amit az izraeli repülők eltérítése jelentett, mint „nedves
ügyek osztályát” tette híressé a KGB 13. ügyosztályát (a „nedves” kifejezés a
véres szinonimája az orosz titkosszolgálati zsargonban). Ez vezetett ahhoz a
gondolathoz, hogy kiterjesszék tevékenységüket a zsidók repülőtereken,
pályaudvarokon és más nyilvános helyen történő kivégzésére. 1969-ben dr. George
Habas, a KGB egyik bábja így jellemezte az eseteket:

„Egyetlen zsidó hadszíntéren kívüli megölése hatékonyabb, mint több száz halott
a háború kellős közepén, mivel ez nagyobb nyilvánosságot vonz.”

1971-ben a KGB hozzálátott a TÁJFUN fedőnevű akcióhoz. Ennek egyszerűen a
nyugat-európai világ destabilizációja volt a célja. A Bader-Mainhoff, a Vörös
Hadsereg Frakció (RAF) és a többi, a KGB által szponzorált marxista társaság egy
hatalmas Amerika-ellenes terrorhullámot indított el, amely megrázta
Nyugat-Európát. Például Richard Welch, aki az athéni CIA-irodát vezette, 1975.
december 23-án egy ennek keretében megszervezett merénylet áldozata lett.

1972-ben a Kreml elhatározta, hogy az egész iszlám világot Amerika és Izrael
ellen fordítja. Ahogy az akkori KGB-főnök, Jurij Andropov később a Kommunista
Párt első titkára lett, és egy rövid időre az egész Szovjetunió élére állt, így
fogalmazott: „Egymilliárd ellenség sokkal nagyobb veszteséget tud okozni
Amerikának, mint mi valaha is. Az a feladatunk, hogy elültessük az iszlám
világban a fasiszta zsidógyűlöletet, és hogy ezzel az érzelmi fegyverrel
vérfürdővé változtassuk Izraelt, hogy bárki, aki az amerikai–cionista
érdekszférába tartozik, soha ne érezze magát többé biztonságban.”

Jurij Andopov

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek