Vincent Willem Van Gogh 1853. március 30-án született a hollandiai Zundertben
egy református lelkipásztor hat gyermeke közül elsőként. Anna Cornelia Carbentus
és Theodorus Van Gogh fia a keresztségben nagyapja és egy nála pontosan egy
évvel előbb, koraszülöttként világra jött báty nevét örökölte. Egyes
életrajzírók szerint a halott testvér nevének viselése mély nyomokat hagyott
Vincent lelkében. A családban egyébként meglehetősen gyakori név volt a Vincent,
és éppen ilyen hagyománynak számított a művészettel való foglalkozás, valamint a
vallás is. Vincent három nagybátyja is műkereskedelemmel foglalkozott, és öccse,
Theo is jómódú műkereskedő lett Párizsban.
Élete első szakaszában Vincent Van Gogh is volt műkereskedő, tanár és
prédikátor; alkotói pályáját csak viszonylag későn, huszonhét évesen kezdte.
Munkáit – összesen mintegy kilencszáz festményt és közel ugyanennyi rajzot –
élete utolsó tíz évében alkotta. A halála előtti két hónap különösen termékeny
volt: képei közül mintegy kilencven ebben az időszakban készült.
„Az ifjúságom szomorú, hideg és sivár volt” – emlékezik vissza Van Gogh korai
éveire. A falusi iskolában töltött néhány hónap után nevelőnő folytatja a fiatal
Vincent oktatását, majd bentlakásos középiskolák következnek. Ebben az időben
tanul meg angolul, franciául és németül, valamint rajzórákat is vesz. 1868-ban
otthagyja az iskolát, hazatér, majd egy év múlva – mindössze tizenhat évesen –
Hágába költözik, és egy másik Vincent, az egyik nagybácsi segítségével a Goupil
& Cie galériában vállal munkát. Cége hamarosan Brüsszelbe, majd Londonba küldi.
Húsz-évesen büszkén állapítja meg, hogy máris többet keres apjánál. Londont egy
viszonzatlan szerelem emlékével hagyja el, hogy Párizsba költözzön. Miután a
művészet áruba bocsátásáról vallott nézeteit a vevőkkel is megosztja, cégével
közösen úgy döntenek, jobb, ha felmond. Ezekben az időkben lassan
elszigetelődik, és egyre inkább a vallás felé fordul.
Angliába már azzal a meggyőződéssel tér vissza, hogy megtalálta élete valódi
feladatát, és jótékonysági munkát vállal – eleinte egy ramsgate-i bentlakásos
iskolában tanárként, majd valamivel később egy metodista lelkész segédeként már
arra készül, hogy „mindenhol az evangéliumot hirdesse”. Hazatérése után családja
– terveit támogatva – tengerésztiszt nagybátyjához küldi Amszterdamba, ahol a
teológiai főiskola felvételijére készül. Ebben segítségére van köztiszteletben
álló teológus nagybátyja, Johannes Stricker, aki elsőként adta ki Hollandiában
Jézus életét. Vincent vizsgái azonban nem sikerülnek, így elhagyja Brüsszelt,
hogy a közeli Laekenben elvégezzen egy három hónapos misszionárius-tanfolyamot.
Tanulmányaiban azonban itt sem jár sikerrel.
1879 januárjában Van Gogh ideiglenes állást kap a belga Petit Wasmes
bányászfaluban. Lelkipásztorként apja hivatását folytatja, a gyerekeket tanítja
olvasni és katekizmusra, betegeket ápol, szabad idejében pedig első tájképeit
alkotja. Tevékenységét azonban szélsőségek is jellemzik: igyekszik úgy élni,
mint a szegények, és hogy szenvedéseikben osztozzon, maga is szalmán alszik egy
kicsiny kunyhóban, a falusi pék udvarában. A pék felesége gyakran hallja egész
éjszaka sírni a szállásán. Egyházi felettesei nem nézik jó szemmel a
magatartását, úgy vélik, lejáratja a lelkipásztorság tekintélyét, így állását
hamarosan el kell hagynia.
2006. 12. 07. (X/49)
