Fotó: MTI
Ennek a szándéknak megfelelően látogatott többek között Budapestre Patrick J. OReilly dandártábornok, aki megerősítette, hogy az Egyesült Államok számára rendelkezésre álló információk szerint Irán egyre többféle rakétával rendelkezik, emellett egyre kisebb robbanófejeket tud előállítani, ami viszont egyre nagyobb hatótávolság elérését teszi lehetővé. Az iráni elnök nemrég bejelentette, hogy sikeres kísérletet hajtottak végre ballisztikus rakétákkal. Ez viszont azért jelent veszélyt, mert fontos állomás az interkontinentális ballisztikus rakéták kifejlesztésében.
A fenyegetettség miatt az Egyesült Államok rendkívül gyorsan, alig két és fél év alatt fejlesztette ki nagy hatótávolságú rakétavédelmi rendszerét, mely az egész észak-amerikai földrészt lefedi, ugyanakkor a NATO-tagállamok nagy részét – és az ott állomásozó amerikai katonákat – nem védi meg egy esetleges iráni támadással szemben, ami viszont nem elfogadható az Egyesült Államok számára. Ezért tett javaslatot az amerikai rendszer európai kiterjesztésére. Ahhoz, hogy Európa – és az Egyesült Államok – számára a maximális védelmet tudják nyújtani, Lengyelországba kell helyezni a védelmi rendszert rakétáit, Csehországba pedig a hozzá kapcsolódó radarokat. A két ország kormánya kedvezően fogadta az amerikai javaslatot, a rendszer kiépítésére vonatkozó konkrét tárgyalások a közeljövőben fognak elkezdődni. Amennyiben kedvező döntés születik, a rendszer három és fél év alatt lesz kiépíthető. A lengyelországi berendezés kétmilliárd dollárba, a csehországi rész félmilliárd dollárba fog kerülni az amerikai kormánynak.
A kiépített rendszer már lényegileg teljes lefedettséget fog nyújtani, igaz, csak Észak-Európa számára. Ennek oka, hogy a szóban forgó rendszer csak nagy hatótávolságú rakéták elhárítására alkalmas. Dél-Európa számára ez azért nem megfelelő, mert túl közel fekszik a közel-keleti térséghez ahhoz, hogy ballisztikus rakétákkal támadható legyen. Európának ebben a térségében tehát rövid hatótávolságú, illetve földközeli rakétákat elhárító rendszerre lesz majd szüksége, amelynek kiépítése a NATO feladata. Ennek kiegészítését szolgálná az amerikaiak által kiépítendő rendszer, amely a későbbiekben a NATO saját nagy hatótávolságú rakétaelhárító rendszerének lehet majd az alapja.
Oroszországnak a rendszer kiépítésével kapcsolatban idén februárban kifejezett aggodalma meglepte az Egyesült Államokat, mivel már körülbelül egy éve folytat a két ország egyeztetést a témával kapcsolatban. Az Egyesült Államok elő-
ször tavaly márciusban tájékoztatta Oroszországot a terveiről. Oroszország csak tavaly novemberben fogalmazta meg először aggodalmát a rendszerrel kapcsolatosan. Akkor arra hivatkozott, hogy nem hisz abban, hogy Irán tényleg komoly fenyegetést jelentene az Egyesült Államok számára, ezért a rendszer kiépítését Oroszország ellen intézett lépésnek tekinti. OReilly szerint az orosz aggodalmak alaptalanok, mivel a rakéták lengyelországi elhelyezése teljesen alkalmatlan egy esetleges orosz támadás elhárítására, tehát a rendszer kiépítése semmiképpen nem tekinthető Oroszország ellen tett lépésnek. A rendszer ráadásul már csak azért sem alkalmas támadásra, mert az általa alkalmazott rakéták túl kicsik robbanófej hordozására. „Mindössze” arra alkalmasak, hogy a kilőtt támadó rakétát az űrben megsemmisítsék. Az aggodalmak eloszlatására az Egyesült Államok meghívta Oroszország katonai szakértőit egy szakmai látogatásra, valamint a műszaki részletek ismertetésére, amely lehetőséggel azonban ez utóbbiak mindeddig nem éltek. A következő hónapokban további tárgyalásokat tervez az amerikai fél az orosz fél tájékoztatására.
2007. 03. 30. (XI/13)
