Fotó: AP
Álláshirdetés a netről: a Greenpeace munkatársakat keres támogatói körének bővítéséhez. Amit biztosítanak, az a fiatalos csapat, a kedvező fizetés és az egyedi munkaruházat. Ha pedig valamelyik zöld mozgalom nem ura még a médiának, akkor részt vehet olyan tanfolyamokon, amelyben kiokosítják: hogyan lehet tevékenységükből, üzenetükből hírt csinálni, és hogyan lehet ezeket a különböző csatornákba beinjekciózni. Ha jól megnézzük, a spontánnak tűnő akcióiról ismert szervezet működése leginkább egy multinacionális vállalatéhoz hasonlít, annak ellenére hogy bevételeik magánszemélyektől érkeznek (világszerte 2,8 millió támogatójuk van). A zöldek kelet felé való terjeszkedését – így a 2001-ben megnyílt budapesti fiók működését is – többek között a 200 ezer osztrák támogató által összedobott évi 8-9 millió euróból tudják finanszírozni. De nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a regisztrált magyar pártolók száma 26 ezer fő. A környezetvédelmi szervezetekhez a tini- és női magazinok szerint különösen akkor érdemes csatlakozni, ha valaki úgy látja, hogy nincs értelme az életének, hiszen így végre egy nemes ügy mellé állhat. A balhéra éhes fiataloknak, politikai szélcsendben azért jelenthetnek alternatívát, mert túllépve a hagyományos környezetvédelem tevékenységi körén, háborúellenes, illetve antiglobalista megmozdulások vezéralakjai lehetnek. A hazánkban nemrég felbukkant Élőlánc elnevezésű ökopárt azokat tartja szövetségeseinek, akik „nap mint nap tapasztalják a technológiai-gazdasági világrend korlátait, az élet minőségének romlását, az élővilág pusztulását, emberi méltóságuk sérelmét, jogaik megcsúfolását, kiszolgáltatottságukat számukra átláthatatlan és ellenőrizhetetlen politikai és gazdasági hatalmaknak”.
Ideológiaturmix
2007. 03. 30. (XI/13)
