Fotók: Somorjai L.
Sok-sok szép történet és kellemes anekdota hangzott el Horthy Miklósról az
egész napos előadás-sorozatban. A résztvevők hallhattak arról, hogy
gazdaságpolitikája révén a kormányzó hogyan hozta ki az országot az első
világháború utáni válságból, és miként emelte fel azt egy „európai szintű
állammá”. Hallhattak a Dunai Flottilla és a nemzeti hadsereg megszervezéséről,
valamint a kor alkotmányozásáról és jogrendszeréről. A mondandók sora még arra
is kiterjedt, hogy miként virágoztatta fel szülőfaluját, Kenderest, ahol a
mezőgazdaság kiemelt támogatása mellett arra is volt gondja, hogy a misére járó
lányok imakönyvébe egy-egy bankót csúsztasson bele a kenderesi templomban. Annál
kevesebb szó esett azonban Horthy kormányzóvá választásának módjáról – melyben
kiemelt szerepet töltöttek be a hírhedt Horthy-különítmények tagjai –, a
fehérterrorról és az olyan „kínos” ügyekről, mint például a Horthy tudtával
zajló mészárlások kérdése vagy a kormányzó második világháborús szerepe és a
zsidótörvények abszurditása.
A hallgatóság azonban ennél kisebb fajsúlyú kérdésekre is élesen reagált. Heves
reakciókat váltott ki például Miklósi Péter történész előadása, amely Horthy és
a katolikus egyház kapcsolatáról szólt. Miklósi szerint a református kormányzó
sokat tett a katolikus érdekekért, s egy „dogmatikai csellel” még a szegedi dóm
felszentelésén is részt vett. Jó kapcsolatot alakított ki továbbá a később XII.
Pius néven pápává választott Eugenio Pacellivel. Az előadó konklúziója a
következőképp hangzott: „Kijelenthetjük, hogy a katolikus egyház elfogadta azt a
támogatást, ami elfogadható (megjegyzés a sorok közül: »kellett a zsozsó«),
hivatalosan azonban soha nem legitimálta az ő hatalmát.” Ekkor szakadt el a
hallgatóság soraiban a cérna: egy idősebb férfi kirohant a teremből, egy később
előadóként is szereplő idős hölgy – dr. Szálka Irma – pedig így adott hangot
felháborodásának: „Horthy az eucharisztikus kongresszuson teljes állami
méltóságával, katonai tiszteletadással fogadta a pápa legátusát. Minden Szent
Jobb-körmeneten, amely sokkalta fényesebb és nagyobb szabású volt fenn a várban,
mint amit ma tartanak, teljes rendőrségi, katonai díszszázad és testőrség
kísérte a kormányzót teljes államfői díszében és ez a magatartás mindenütt
megnyilvánult” – védte a hölgy Horthy katolikus érdemeit.
Kenderes polgármesterének a Horthy család idillikus hétköznapjait bemutató
előadása után emelkedett szólásra a társaság budapesti elnöke, és szemrehányást
tett amiatt, hogy Kenderesen miért nincs még „Horthy kormányzó útja”. Ezt a
hiányt gyorsan pótolni fogják – hangzott el az ígéret –, sőt, a további
útelnevezések mellett Szekszárdon, Debrecenben, Keszthelyen azon is dolgoznak,
hogy Horthynak minél előbb szobrot állítsanak.
2007. 05. 25. (XI/21)
