Mint a meghívóban olvasható, a konferencia fővédnöke vitéz Horthy Istvánné
főméltóságú asszony, társelnökök Mádl Dalma aszszony, valamint „várhatóan” Vizi
E. Szilveszter MTA-elnök. Ez mit jelent a gyakorlatban?
– A rendezvény támogatását. Mádl Dalma asszony korábban személyes
jelenlétével támogatta a Horthy halálának évfordulóján megtartott bazilikai
szentmisét is.
Horthy személye sokak számára vitatott, sőt ellentmondásos. Önök szerint
Horthy politikája ma is alternatívát jelenthet?
– Szó sincs erről. Itt csak azt látjuk fontosnak, hogy egyszerűen magyarnak
kell lennünk, és Magyarország érdekeivel kell azonosulnunk. Sajnos a mai vezetés
nem mondható magyarnak. Horthynak is voltak hibái, azt azonban nem lehet
elvitatni tőle, hogy az országnak és a nemzetnek jót akart.
Miért nem esett szó a konferencián a Horthyval kapcsolatos „kényes
kérdésekről”, mint a fehérterror vagy a zsidótörvények témájáról?
– Itt egy rossz megfogalmazás terjedt el: a korábbi vörösterror ugyanis a
rendszer fennmaradását szolgálta, a kommunisták bukása után, még Horthy
hatalomra kerülése előtt. A „fehérterrornak” nevezett népi bosszú – amit a
Horthynak alá nem rendelt különítmények támogattak – a bűnösök megbüntetését
szolgálta, és ezt Horthy leállíttatta. A zsidótörvények pedig arra szolgáltak,
hogy Hitlert lecsillapítsák, és a zsidóságnak a német megszállásig nem is esett
baja. A vidéki zsidóság elhurcolásakor még nem volt ismert valódi sorsuk (az
angolok, amerikaiak előtt sem).
Én nem így tanultam a történelmet, és a végeredmények sem őt igazolták.
– Nézze, sem én, sem ön nem élt akkor. Én több olyan emberrel beszéltem –
így a főméltóságú asszonnyal is –, aki azt mondja, hogy abban a helyzetben,
amibe az ország akkor került, Horthy nem tehetett mást. Különböző kényszerítő
körülmények hatására kellett meghoznia a döntéseit. Ilyen helyzetben – ha akkor
éltünk volna –, lehet, hogy mi sem tudtunk volna másként dönteni.