Son Michael, Phamék fia szerint a szülei olyan „amerikai állampolgárok
voltak, akiknek nem voltak anyagi gondjaik vagy egészségügyi problémáik. Életük
talán legszebb pillanatait töltötték a hajón”. Szülei eltűnését követően Son
Michael létrehozta a Luxushajók Nemzetközi Áldozatai (International Cruise
Victims) nevű csoportot, ahol hasonló helyzetbe került emberekkel együtt keresi
a választ a rejtélyre.
Az elmúlt négy évben már több mint harminc hasonló eset történt – a legutóbbi
január 2-án: a Queen Mary 2 úgy hajózott haza az angliai Southampton kikötőjébe,
hogy egyik utasa már nem volt a fedélzetén.
Az óceánjárókon történt rejtélyes eltűnésekről pontos számadatok azt követően
kerültek napvilágra, hogy az amerikai kongresszus bizottságot hozott létre annak
megvitatására, hogy amerikai állampolgárok milyen veszélyeknek vannak kitéve a
luxushajós nyaralások során. Christopher Shays, a bizottság elnöke így
figyelmeztet: „Egyre több bejelentés érkezik a megmagyarázhatatlan eltűnésekről
a nyílt tengeren, megoldatlan bűntényekről és törvénytelen cselekményekről. A
kisvárosokhoz hasonlóan az óceánjárókon is történnek bűntények. A városlakók
azonban a luxushajók utasaival szemben tudják, hogy milyen kockázatokkal jár a
városi élet – nem beszélve arról, hogy senki sem szokott kiesni egy városból,
hogy aztán örökre nyoma vesszen.”
Shays „a tökéletes gyilkosság tökéletes helyszínének” is nevezte az
óceánjárókat, ahol nincsenek rendőrök, és egy esetleges gyilkosság nyomai (az
áldozat maga is) a tengerbe hajítva örökre eltüntethetők.
Az elmúlt években nem csak titokzatos eltűnések és halálesetek történtek
luxushajókon. A fent említett kongresszusi beszámoló szerint 2003 és 2005 között
178 esetben jelentettek luxushajókról nemi erőszakot. Sokak szerint ez egy
nagyon alábecsült szám. Geoff Furlong, aki két hajózási társaságnál is
teljesített biztonsági szolgálatot, arról számol be, hogy „
női utasokra a
legénység egyes tagjai falkákba verődve vadásztak”. Mivel a hajókon nincs
rendőrség, az ilyen ügyekben sokszor a kapitány ítélkezik: a következő kikötőben
kirakja a bűnösöket, a sérelmet szenvedett utassal pedig – a hajóstársaság
üzleti érdekeit szem előtt tartva – megpróbál bíróságon kívüli megegyezésre
jutni. Furlong szerint a bántalmazott utasoknak „pezsgőt, ingyen utat adtak, és
elmagyarázták, milyen káros következményei lehetnek annak, ha a bíróság elé
kerül az ügy, hogy milyen szégyent hozna ez a családjukra
”
A luxushajózás óriási üzlet – a hajózási társaságok hatalmas pénzeket áldoznak
arra, hogy a kínos incidensek kárvallottjai és tanúi tartsák a szájukat. George
Allen Smith és újdonsult felesége 2005 nyarán Barcelonában szállt fel a
Brilliance of the Seas (Tengerek Briliánsa) nevű luxushajóra. A hajóút hetedik
napján Smithnek nyoma veszett. Smith családja 2006 júniusában a Royal Carribean
hajózási társasággal szemben keresetet nyújtott be. Néhány órával később azonban
a Royal Carribean közleményt adott ki, miszerint az eltűnt férfi felesége
bíróságon kívüli megegyezésre jutott a társasággal. A múlt héten nyilvánosságra
hozott információk alapján a megegyezés keretében Smith felesége egymillió
dollárt kapott.
Mindezek mellett egyéb veszélyek is leselkednek azokra, akik hajós nyaralásról
álmodoznak. Tavaly egy utas meghalt, amikor tűz söpört végig egy luxushajó
kabinjain. Sokan életük legfélelmetesebb pillanatait élték át, amikor Anglia
partjainál egy másik óceánjáró lángba borult. Nemrégiben utasok zendülést
robbantottak ki a Queen Mary 2 luxushajón, amikor a turbinák meghibásodása miatt
a hajó nem tudott az előre meghirdetett megállóhelyeken kikötni. Megint más
hajókon a rendkívül fertőző norovírus tette pokollá az utasok nyaralását. A
hasmenéssel, hasgörcsökkel és intenzív hányással járó fertőzés többszöri
kitörését követően még a világ legújabb és legnagyobb, Freedom of the Seas
(Tengerek Szabadsága) nevű óceánjárója is kikötőbe kényszerült fertőtlenítésre.
2005-ben a Seabourn Spirit nevű luxushajó legénységének pedig még igazi
kalózokkal is meg kellett küzdenie.
2007. 05. 11. (XI/19)
