Fotó: Somorjai László
Kovács László szerint a lótenyésztés és -tartás területén az elmúlt tizenöt
év kevésnek bizonyult a lovak értékesítésének megszervezéséhez. Ma az ágazatból
megélni nehéz, szinte csak a nagyon drága sportlovak adásvétele jövedelmező az
ágazatban. Az egykori állatorvos ma egy kisebb ménes tulajdonosa, a
lovasturizmusból és a tenyésztésből, az ügetőre való eladásból egészíti ki
nyugdíját. Bár felesége szerint a dolog inkább fordítva működik, azaz a nyugdíja
megy a lovakra, és nem a lovak hozzák a kiegészítést.
A szakember a lóeladás gyakorlati lehetőségeit veszi sorra: internetes hirdetés,
szaklapokban megjelenő hirdetés, információcsere személyes kapcsolatokon
keresztül és a hagyományos belföldi lóvásár, illetve a nemzetközi árverések.
Nincs állami irányítása sem a tenyésztésnek, sem az értékesítésnek, és az utóbbi
évtized lovaspolitikája a piac szerepét szajkózza. „A minisztérium azzal érvel,
hogy a lóállomány magántulajdonban van, és mindenki szabadon rendelkezik a
tulajdonával. Ez részben igaz, ám az a hajó, amelynek nincs kormányosa, hamar
zátonyra fut. Úgy tűnik, hogy némely szervek tudatosan fonják a lóállomány sírba
eresztő kötelét” – sorolja az egykori állatorvos a lovasok legfőbb gondjait.
A ló a szabadság szimbóluma – volt
2007. 06. 29. (XI/26)
