A szülész-nőgyógyászok között új keletű mondás, hogy a kórházreformnak a
legnagyobb vesztese a szülészeti szakma. Orvosoktól, szülésznőktől, kismamáktól
egyformán arról hallottunk, hogy az átalakítások következtében hatalmas a
zsúfoltság a szülészeteken. A kórházak vezetői belső átcsoportosításokkal
igyekeznek orvosolni a problémákat, így például lehetővé teszik azt, hogy a
gyermekágyas osztályokról kiszorultak „átcsorogjanak” a nőgyógyászatra vagy az
urológiára, és az is előfordul, hogy a koraszülöttek ellátása miatt más
osztályoktól vesznek el pénzt.
Kundra Anna, az Egészségügyi Minisztérium sajtófőnöke a Heteknek elmondta, hogy
a kórházi osztályok megszüntetése kizárólag szakmai és ellátási szempontok
alapján történt. Az volt a cél, hogy csak annyi szülészet maradjon, amennyi az
igényeket biztonságosan el tudja látni, és a területi eloszlás ne okozzon
fölösleges kellemetlenséget a kismamáknak. „Ma Budapesten 49 szülőágyra (tehát
nem vajúdó- vagy kórházi ágyra) napi 66, azaz nem egész másfél szülés jut
naponta, a kapacitás tehát bőségesen elegendő” – fogalmazott a szóvivő.
Maradjunk a számoknál! 2006. szeptemberi adatok alapján országosan 5129
szülészeti ágy volt, áprilisban ez lecsökkent 3283-ra. Fővárosi adatok szerint a
2006. szeptemberi ágyszám: 1127, április 1. után 674. Tehát több mint 40
százalékos a csökkenés.
A kisbabák ugyanis nem kiszámítható módon érkeznek a világra. Eleve az éves
eloszlás sem egyenletes, hiszen szeptemberben több a szülés. De aki járt már
szülőszobák környékén, tudja, hogy néha az ürességtől konganak, néha meg a
kórházfilmeket megszégyenítő módon zajlanak bennük az események. Akár egy
időjárási front is beindíthatja a szülések sokaságát.
Papp Zoltán, a Semmelweis Egyetem I. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati
Klinikájának igazgatója, aki több mint egy évtizedig volt a Szülészeti és
Nőgyógyászati Szakmai Kollégium elnöke, a Hetek megkeresésére elmondta:
érzékelik azt, hogy mindenütt zsúfoltság van a szülészeteken. Mint fogalmazott:
még néhány hónapot várni kell arra, hogy értékelni lehessen pontosan a
helyzetet. Kollégáival jelenleg azért harcolnak, hogy feloldják az úgynevezett
„teljesítményvolumen-korlátot” a szülészetekre és az újszülöttellátásra
vonatkozóan.
Ez utóbbi különösen fontos lenne, hiszen szakmai fórumokon többen felvetették,
hogy a reform következtében nőhet a csecsemőhalandóság. Ugyanis a hat budapesti
csecsemőközpont felét megszüntették, a maradékban pedig fix létszám ellátását
finanszírozzák. Az eddigi tapasztalat viszont az, hogy az előirányzottnál több
koraszülött baba érkezik, így ha nem akarják őket ellátatlanul hagyni, máshonnan
kell elvonni a pénzt. (Magyarországon magas a koraszülöttek száma, évente
6000-6500, ez kétszer annyi, mint az uniós átlag. A magas értéknek a pontos
tudományos okát nem tudják, de az is köztudott, hogy a kismamák 40 százaléka
dohányzik, és magas az abortuszok száma is.)
A szülészet kérdése koalíciós konfliktust is okozott, mivel Horváth Csaba
szocialista főpolgármester-helyettes elfogadhatatlannak mondta a 40 százalékos
ágyszámleépítést a fővárosi szülészeteken. Pászti Ágnes, a Főpolgármesteri
Hivatal kommunikációs tanácsadója lapunkat arról tájékoztatta, hogy a
tisztiorvosi szolgálat és rajtuk keresztül az önkormányzat is figyelemmel kíséri
az új kapacitások kihasználtságát, az esetlegesen kialakuló ellátási
anomáliákat. A monitorozás eredményeképpen, a jogszabályi lehetőségek
függvényében korrekciókra kerülhet sor. A tervezett észak-budai kórházi
integrációban megfontolás tárgyát képezheti a szülészeti tevékenység
újraindítása a leendő Bécsi úti telephelyen. A jelenlegi jogszabályi
környezetben azonban a Fővárosi Önkormányzat önmaga nem tudja megoldani a
problémákat, mindenképpen minisztériumi beavatkozást látnak szükségesnek.
2007. 06. 22. (XI/25)
