Magyarországon a háztartások 35 százaléka egyáltalán nem tesz félre pénzt –
derül ki abból a tanulmányból, melyet az Öngondoskodás Alapítvány és a
Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (BAMOSZ) megbízásából, a
Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének anyagi támogatásával készített el a
Marketing Centrum Országos Piackutató Intézet. A kutatás adatai szerint a
magyarok 34 százaléka semeddig sem tudna megtakarításaiból megélni, további 16
százalék is csak 1 hónapot tudna kihúzni. A felmérésben résztvevők mindössze 10
százaléka élne meg fél évig, 3 százalékuk néhány évig félretett pénzéből, és
mindössze 1 százalék tartja úgy, hogy akár élete végéig is elboldogulna eddigi
megtakarításaiból.
Így hát nem véletlen, hogy tízből hat magyar elégedetlen a gazdasági
helyzetével, és lényegesen többen helyezik magukat az 5. fok alá a 10 fokú
gazdasági létrán, mint a közép fölé. A felnőtt magyarok 42 százaléka elégedetlen
pesszimistaként jellemezhető, negyedük elégedetlen optimistaként, és csak a
harmaduk elégedett optimista. 1-2 év távlatában a többség inkább a gazdasági
helyzet és az életszínvonal romlására számít, csak 5-10 év távlatában bíznak
gazdasági előrelépésben. Az 1-2 év távlatú gazdasági várakozásokra erősen hat a
politikai orientáció, az 5-10 év távlatúakra viszont egyáltalán nem, illetve
csak áttételesen. Minél módosabb valaki, annál nagyobb valószínűséggel gondolja
azt, hogy 5-10 év távlatában a saját erőfeszítésein múlik a gazdasági
előrelépése. A szegényebbek és az idősebbek viszont hajlamosak külső tényezőknek
(a politikának, az általános gazdasági helyzetnek) tulajdonítani nagyobb
jelentőséget a saját gyarapodásukban.
A kutatás szerint a gazdaság iránti érdeklődés gyakorlatilag teljesen egybeesik
az általános közéleti érdeklődéssel. Azonban míg az általános gazdasági kérdések
általában érdeklik az embereket, a pénzügyek iránt viszont csak kevesen
érdeklődnek. A gazdasági beszámolókat, híreket mindössze a magyarok 6 százaléka
érti meg teljesen (saját bevallása szerint), 41 százalékuk kisebb részben érti
ezeket, 28 százalékuk pedig alig. Például a részvények mibenlétével a
megkérdezettek fele volt csak tisztában, a reálhozam szó jelentése pedig
mindössze ötödük számára volt teljesen tiszta. Annak ellenére, hogy az infláció
jelentésével a kutatásban részt vevők 70 százaléka – elmondása szerint –
teljesen tisztában volt, 19 százalékuk nem vállalkozott arra, hogy becslést
adjon az infláció nagyságára. A válaszadók 52 százaléka pedig 10 százalék alatti
becslést mondott, 16 százalékuk 10 százalékra becsülte a pénzromlást, harmaduk
még ennél is magasabbra. A hivatalosnak tekinthető 4 százalékos értéket
mindössze a válaszadók 11 százaléka találta el.
Nincs olyan megtakarítás, befektetés jellegű pénzpiaci konstrukció, amelyik
teljesen közismert lenne a magyar lakosság körében. Mindazonáltal a közönség
meglehetősen tájékozottnak bizonyult a megtakarítási, befektetési
konstrukciókban. A részvény konstrukciót a megkérdezettek 47 százaléka vélte
teljesen ismerni, az állampapírokat 44 százalékuk, a befektetési alapokat
viszont mindössze 27 százalékuk. Mégis a felnőttek 48 százaléka alulinformáltnak
érzi magát a befektetési döntésekhez, további 41 százalékuk pedig csak részben
érzi megfelelően informáltnak magát, csupán 9 százalék véli úgy, hogy informált.
Pénzügyi tanácsadóhoz azonban mindezek ellenére nem szívesen fordul a magyar,
ugyanis bizalmatlanság jellemző a pénzpiaci tanácsadókkal szemben, így éppen
azokat kérdezné meg a legkisebb valószínűséggel az esetleges befektetési
döntések előtt, akiktől igazán hasznos tanácsokat kaphatna. Az „objektív” –
főként internetes – pénzpiaci terméktájékoztatókat viszont többségében
hasznosnak tartották a megkérdezettek, könnyebben hisznek az ilyen jellegű,
személytelen tanácsadásoknak, ráadásul az az élmény is megmarad, hogy saját
maguk hoztak döntést a szükséges információk begyűjtése után.
A magyar közvélemény alapvetően bizalmatlan a különböző pénzpiaci szereplőkkel
szemben is, egyedül a nyugdíjpénztárak esetében billent át a pozitív tartományba
a válaszok mérlege. A biztosítótársaságoknak és a biztosítási ügynököknek
különösen sok bizalmatlansággal kell szembenézniük.
A kutatás egy úgynevezett attitűdskála segítségével a magyar lakosság
pénzügyekkel, pénzpiaccal kapcsolatos szubjektív véleményéről is kimutatást
készített. A válaszadók a kérdőívben feltett állításokra egy mérleg skálájához
hasonlóan +100 és –100 között pontozva fejezhették ki egyet-, illetve egyet nem
értésüket.
A „ma Magyarországon nem lehet tisztességes úton meggazdagodni” jól ismert
állítást a magyarok többsége még mindig vallja, bizonyítja ezt a mérlegindex
+44-es értéke. Ezzel szemben a „magyar gazdaság dinamikusan fejlődik, mindenki
előtt nyitva áll a tisztes gyarapodás útja” állítás –26-os mérlegindex-értéke
mutatja, hogy nem túl kedvező a magyar gazdaság megítélése az egyéni
vagyongyarapodást illetően. A skála adataiból az is jól kitűnik, hogy a bankok
tevékenységéről sincsenek jó véleménnyel a magyarok. „A bankok az egyszerű
emberek pénzén gazdagodnak meg” állítás meglepően magas pozitív értéke mellett
azonban a válaszadók úgy vélték, hogy „a bankok nélkül nehezen jutnának pénzhez,
amikor szükség lenne rá”. Ez utóbbi állítás ugyanolyan magas pozitív értéket ért
el, mint a bankokra nézve nem túl hízelgő előbbi.
A magyarok nagy része úgy látja, hogy „manapság csak azoknak van lehetősége a
meggazdagodásra, akik ügyesen forgatják a pénzt”, ez az állítás érte el az
attitűdskálán a legmagasabb értéket (+59). A megkérdezettek 58 százaléka szerint
10 év múlva a kockázatvállaló, pénzforgató „Takács” gazdagabb lesz, mint a
spórolós „Kovács”, és 56 százalékuk szerint „Takács” fog kiegyensúlyozottabban
élni. A tanulmányból azonban egyértelműen kiderül, hogy az alulinformáltság és a
bizalomhiány mégis komoly gátja annak, hogy a pénzszerzési lehetőségek közül a „Takács-féle
megoldást” válassza egy magyar ember.
2007. 07. 26. (XI/30)
