Az Y generáció az elkövetkező években az aktív korú népesség jelentős
hányadát fogja kitenni.
A Deloitte definíciója szerint e csoportba az 1982 és 1993 között születettek
tartoznak, akik most lépnek be először a munkaerőpiacra általános iskolai,
középiskolai, főiskolai vagy egyetemi végzettséggel.
A Deloitte legújabb tanulmánya, melynek címe: „A tehetségválság kezelése a
globális termelőiparban: milyen stratégiákkal vonható be az Y generáció?”, azt
hangsúlyozza, hogy a piacokon a termelővállalatoknak újra kell gondolniuk
tehetségmenedzsment-modelljüket, hogy vonzóbbá váljanak az Y generáció számára.
A fiataloknak negatív a termelőiparról kialakított véleménye, nem tekintik a
stabil, megbecsült karrierlehetőségek egyik fő letéteményesének, pedig a legtöbb
üzem össze sem hasonlítható azzal az egykori sötét, piszkos, veszélyes
munkahelyképpel, ami a gyárakról kialakult.
Egyre nehezebb a képzett munkavállalókat megcélozni. Bár a szükséges készségek
területenként változnak, leginkább a vezetés, csoportmunka, angol-nyelvtudás és
a menedzseri készségek területén tapasztalható hiány.
A potenciális munkavállalók óriási száma ellenére például a termelővállalatok
Kínában is tehetséghiánnyal küzdenek a gyors gazdasági átalakulás, a demográfiai
változások, a képzettségi szint, a munkaerő egy részének nem megfelelő minősége
és a tehetséges vezetők hiánya miatt.
Brazíliában súlyos hiány van tehetséges középvezetőkből, amely a középvezetők
magasabb pozíciókba való előrelépésével még inkább érezhető lesz.
Kelet-Európában is bizonyos szakmákban és készségekből hiány van, így a
termelővállalatokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy magasabb béreket
fizessenek. A Cseh Köztársaságban például 2006 második negyedévében a fizetések
10 százalékkal voltak magasabbak, mint az előző évben. Ez az arány az egyik
legmagasabb az Európai Unióban.
Deloitte szerint a fiatalok „megfogásához” az alábbiak szükségesek: hosszú távú
szakmai fejlődés és változatos élmények ugyanazon a szervezeten belül, a
hasznosság érzése és értelmes feladatok, mentorok igénybevételének lehetősége a
vállalat minden szintjén, rugalmas, a magánélettel összeegyeztethető munka.
Emellett fontos lehet a legmodernebb technikával ellátott munkakörnyezet és a
nyílt társasági légkör, amelyben elfogadják az őszinte kommunikációt.
„A termelővállalatok számára kettős kihívást jelent, hogy megtalálják a
legjobbakat és legértelmesebbeket a legjobb készségeket igénylő pozíciókra, és
egyben felszámolják azt a hagyományos felfogást, hogy a termelés elmaradott
szektor” – állítja a tanulmány.
2007. 07. 26. (XI/30)
