Fotó: Somorjai László
Elnök úr, az elmúlt időszak az RMDSZ életében nem a felhőtlen siker ideje
volt. Ön lemondott a miniszterelnök-helyettesi pozíciójáról a román kormányban,
ezzel mintegy elismerve, hogy nincs minden rendben a szövetség háza táján. Ön is
így látja?
– Igen, az utóbbi két és fél esztendő történéseit nézve nem beszélhetek
teljes sikerről, de semmiképp sem kell kudarcként megélni azt, ami velünk
történt. A román államelnökről szóló népszavazás eredménye [amelyen a magyar
választók többsége Markóék álláspontjával szemben az elnök maradása mellett
szavazott – a szerk.] mindannyiunkat elgondolkodtatott. Nekem is el kellett
jutnom arra a következtetésre, hogy sokkal szorosabb kapcsolatra van szükség az
RMDSZ és saját választóink, közösségünk között, és ebben nekem mint az RMDSZ
elnökének az eddiginél sokkal nagyobb szerepet kell vállalnom. Az RMDSZ-nek
többet kell foglalkoznia az erdélyi magyarság jövőképével, azzal, hogy hogyan
mutatjuk meg az elkövetkező évekre a célokat. Nem elegendő arról beszélni, hogy
utat építettünk, iskolát, óvodát hoztunk létre, hanem arról is kell, hogy
merrefelé akarjuk vinni Erdélyt, és merrefelé akarjuk vinni a saját
közösségünket.
Politikai elemzők azt mondják, a román pártoknak lett elege abból, hogy
tizenöt éve az útjukban állnak, és mindig a „kicsi” RMDSZ dönt az éppen aktuális
kormány sorsáról. Érzékelik ezt?
– Igen, természetesen. Ha belegondolunk a román pártok életébe, hamar
rájövünk, hogy ez így van. Egy olyan országban, amely sok-sok évtizeden át a
nemzetállam bűvöletében élt, egy többségi román politikusnak nehéz elviselnie
azt, hogy a magyarok beleszólnak a döntésbe. Különösen olyan többségi román
politikusoknak, akik ultranacionalista pártok tagjai, és 1990 óta folyamatosan
ellenzékben vannak, miközben az általuk köz-ellenségnek tartott magyarság
képviselői meg ott vannak a kormányban.
Most azonban új, még az eddiginél is populistább irányzat jelent meg, amelyet
időnként az államfő is felhasznál céljai érdekében. Gondolok Nagy Zsolt
miniszter és a többi RMDSZ-es politikus lejáratására. Meg tudják ezt állítani?
– Remélem, hogy ez a tendencia megállítható. Örülnék, ha azt mondhatnám,
hogy olyannyira lent vagyunk, hogy innen már csak az emelkedés jöhet, de ebben
nem vagyok biztos. Sajnos a politikai közbeszéd az elvi vitákról vagy a
programok közti esetleg mégoly felemás vitákról most már áttevődött teljesen más
síkra. Ügyészségi dossziékkal, lejáratási próbálkozásokkal, más hasonló
módszerekkel próbálják egymást ellehetetleníteni a politikai ellenfelek. Mind e
mögött az áll, hogy az államfő szeretné átrendezni Romániában a hatalmi
viszonyokat, de úgy, hogy az alkotmányos hatásköröket is átrendezné. Vagyis
parlamenti köztársaság helyett egyfajta – ahogy az utóbbi időben látom –
amerikai típusú elnöki intézménybe szeretné betolni Romániát. Ami a román elnök
népszerűségét illeti, mi legfeljebb abban tévedtünk, hogy ilyen nagyarányú lesz
a támogatottsága a népszavazáson. Akik ezt a szemünkre hányják, időnként elég
furcsán gondolkoznak. Szerintük az RMDSZ-nek mindig oda kellene állnia, ahol a
népszerűbb oldal van. Így nem lehet politizálni véleményem szerint. Mi teljes
mértékben meg vagyunk győződve arról, hogy az államelnök számunkra egyáltalán
nem megfelelő irányba viszi az országot, nem lehet az elnök céljait támogatni.
Arról hogy taktikailag hogyan kellett volna ehhez viszonyulni, lehet beszélni,
de alapvetően a helyzet az, hogy Basescu népszerű ugyan, de a mi véleményünk
szilárd, vagyis nincs igaza. Egy politikus nem politizálhat mindig a
közvélemény-kutatások szerint.
Tőkés László személye idáig megosztotta az RMDSZ-t és az erdélyi magyarságot,
népszerűsége azonban még mindig óriási. Lesz a püspök számára hely a szövetség
európai parlamenti listáján?
– Tagadhatatlan, hogy számos kérdést alapvetően másként látunk, mint Tőkés
László, illetve a körülötte lévő viszonylag kis csoportosulás, amely őt
támogatja. De bármily kicsi is ez a szavazóbázis, a szavazáskor számottevő lehet
mégis, mert az öt- százalékos bejutási küszöböt az európai parlamenti
választáson át kell lépnünk. A véleménykülönbségek ellenére, azt hiszem, a
jövőképünk nem különbözik lényegében. Éppen ezért elképzelhető az együttműködés.
Természetesen nincsenek olyan illúzióim, hogy miután tizenhét esztendőn át nem
értettünk egyet, most néhány nap alatt egyet fogunk érteni mindenben.
Felajánljuk neki az együttműködést, és azt is, hogy gondolkodunk a közös
listaállításban. Meghívtam őt egy közös megbeszélésre, egyelőre még nem kaptam
választ, de meg fogom ismételni ezt a meghívást az ügy érdekében.
Érez-e személyes felelősséget az elmúlt időszak történéseiért?
– Természetesen érzek személyes felelősséget. De ha személyes felelősség
van, akkor személyes érdem is van. Az érdemeket nem kell különösképpen
hangsúlyozni, és a hibákra nekem is, másoknak is oda kell figyelni. Persze hogy
voltak hibáink, persze hogy voltak tévedéseink. Ami a miniszterelnök-helyettesi
tisztséget illeti, én azt úgy szemléltem, mint a romániai magyarság számára
fontos megbízatást. Magam mondtam le, annak ellenére, hogy sokan marasztaltak.
Az RMDSZ-nek még nagyon komoly tartalékai vannak, de tudni kell ezeket a
tartalékokat megmozdítani. Ehhez hozzátartozik a folyamatos nemzedékváltás.
Minisztereink, államtitkáraink nagyon fiatalok, és már a harmadik nemzedék
politizál az élvonalban. A jövőben figyelembe kell vennünk azt is, hogy az
RMDSZ-en kívül is vannak politizáló csoportok, és ezek bár jóval kisebb
támogatottságúak, mégsem szabad őket lekezelni, hanem együtt kell velük
működnünk.
2007. 07. 26. (XI/30)
