A Corporate Research Council (CRC) nevű amerikai konzervatív szervezet
2006-ban tette közzé a Melegszex egészségügyi veszélyei című interneten is
olvasható tanulmányát, amely nemzetközi adatok alapján azt állítja, hogy a
fejlett társadalmakban élő melegek a nagyobb szabadságjogok ellenére mind a
fizikai mind a mentális egészség területén lényegesen rosszabb állapotban
vannak, mint a népesség nem homoszexuális többsége. A CRC összeállítása öt
pontba sorolja a melegek egészségügyi problémáit, a promiszkuitástól kezdve a
fizikai és mentális állapoton át a várható életkor és a monogámia kérdéséig.
Régi felismerés, hogy az emberek többségének élete során egynél több szexuális
partnere van. Ám jelentős a különbség, ha a homoszexuálisok által létesített
kapcsolatok számát a társadalmi átlaggal hasonlítják össze. Először 1978-ban még
az AIDS megjelenése előtt készítettek felmérést melegek körében arról, hány
partnerrel létesítettek kapcsolatot életük során. A megkérdezett homoszexuális
férfiak háromnegyede száznál több partnerről számolt be, 28 százalékuk pedig azt
válaszolta, hogy élete során ezernél is több férfival került szexuális
kapcsolatba.
A válogatás nélküli, fürdőkben, mellékhelyiségekben, bárokban létesített alkalmi
szex gyakorlata a nyolcvanas években átmenetileg visszaszorult, miután az AIDS
első hulláma megtizedelte az amerikai nagyvárosok homoszexuális közösségeit. A
kutatók azonban azt tapasztalták, hogy az óvatosság az ezredfordulóra
alábbhagyott, és ma ismét a korábbi gyakorisággal cserélgetik partnereiket a
melegek, miközben a legaktívabb férfiak között kimagasló a már fertőzöttek
aránya. Ez a heteroszexuálisokhoz képest több százszoros promiszkuitás az első
számú felelős azért, hogy a kezdetben kizárólag meleg férfiak körében terjedő
HIV-fertőzés gyorsan szétterjedt a társadalomban, mivel a biszexuális férfiakon
keresztül egyre több nő is a betegség áldozatává vált. A megbetegedett nők pedig
gyakran heteroszexuális férfiaknak adták tovább a kórt, amit a média gyorsan
kihasznált, azt bizonyítandó, hogy „az AIDS senkit nem kímél”. Ma már szinte
tabu az AIDS-t a meleg férfiak betegségeként emlegetni, pedig az orvosi
statisztikák szerint az Egyesült Államokban 2001-ben is a betegek 64 százaléka
olyan férfi volt, aki a megbetegedése előtt szexuális kapcsolatban állt
férfiakkal. A hallgatás az elrettentő hatást is csökkentette: egy vizsgálat
szerint San Franciscóban a 25 év alatti meleg férfiak egyharmada semmilyen módon
nem védekezik a fertőzéssel szemben.
A HIV-fertőzés mellett a további nemi betegségek kockázata is a partnerek
számával arányosan növekszik. Szintén egy San Fransiscóban, a városi
közegészségügyi szervezet által végzett felmérés szerint járványos méreteket ölt
a szifilisz a melegközösségekben. A promiszkuitás a leszbikus nők között is
mintegy ötször magasabb a társadalmi átlagnál, de a partnercserék száma nem éri
el a meleg férfiakét.
Az orvosok gyakran szembesülnek az extrém szexuális gyakorlatok okozta
fertőzésekkel, fizikai sérülésekkel és krónikus betegségekkel. A gyakoribb
megbetegedések ellenére a egészségügyi biztosítók nem számolhatnak felárat a
nagyobb kockázatú homoszexuális életformát gyakorlók számára, mivel ez
ellentétes lenne az esélyegyenlőség eszméjével.
A fizikai megbetegedések mellett a melegek között kimutathatóan magasabb a
depresszióval, drogfüggőséggel, különböző fóbiákkal és öngyilkossági hajlammal
küszködők aránya. Mindez nem magyarázható a társadalmi elutasítással, mivel ezek
a tendenciák a legtoleránsabbnak tartott skandináv országokban vagy Hollandiában
is kimutathatóak, ahol a homoszexuálisok régóta szabadon házasodhatnak. A
depresszió gyakran ahhoz vezet, hogy a már fertőzöttek „minden mindegy” alapon
még szélsőségesebben vetik be magukat az alkalmi partnercserékbe.
A jóléti társadalmakban szinte példátlan, hogy egy társadalmi csoport várható
élettartalma drasztikusan eltérjen az átlagtól. Kivétel a homoszexuálisok, akik
Kanadában például több mint 20 évvel előbb halnak meg, mint a heteroszexuális
férfiak. Ma egy 25 éves kanadai meleg fiatalember csak 32 százalékos eséllyel
számíthat arra, hogy megéri a 65. életévet, szemben a nem meleg kortársával, aki
78 százalékos eséllyel éri el ugyanezt a kort.
2007. 07. 12. (XI/28)
