Balthazar Napoleon de Bourbon mindeddig csak azt szerette volna elérni, hogy
ismerjék el, hogy a Bourbon-házhoz tartozik. Arról álmodni sem mert, hogy egy
szép napon kiderül: ő a legesélyesebb trónkövetelő. „Én mint Franciaország
királya? Na, ezen jót nevettem, amikor megtudtam a hírt” – nyilatkozta a Le
Figarónak a „trónörökös”. „Egy reggel az egyik barátom telefonált és
megkérdezte, hogy milyen királynak lenni. Azt hittem, szórakozik velem. Azzal
persze mindig tisztában voltam, hogy Bourbon vagyok, de sohasem gondoltam volna,
hogy én vagyok az első az örökösödési rangsorban.”
Balthazar Napoleon de Bourbon ősei ugyanis évszázadokon keresztül hagyományozták
tovább a Bourbon-eredet történetét, a katolikus vallást, illetve befolyásos
pozícióikat India különböző tartományainak uralkodóinál, büszkén vállalva a
francia eredetet. Napoleon Balthazar de Bourbon gyermekei szintén francia nevet
viselnek – Frédéric, Michelle, Adrien –, hatalmas, burzsoá berendezésű házának
bejárata fölött pedig stílusosan a Maison de Bourbon (Bourbon-ház) felirat
látható a dinasztia címerével.
A Bourbon-dinasztia Európa egyik leghíresebb és legnagyobb befolyású
uralkodóháza, amelynek alapítója IV. Henrik francia király, akit legtöbben a
„Párizs megér egy misét” mondásáról ismernek. Az ő leszármazottai ültek a
francia trónon folyamatosan egészen 1793-ig, XVI. Lajos kivégzéséig. A
forradalom és a Napóleon-évek után 1815-ben foglalta el újra Bourbon-uralkodó a
francia trónt, XVIII. Lajos személyében. A Bourbon-dinasztia uralkodásának az
1830-as forradalom vetett véget, Chambord gróf 1883-as halálával pedig
megszakadt az egyenes ág. A trónigényt a nem túl nagy számú francia, királypárti
Anjou-oldalág tartja számon, szerintük a francia trón jogos örököse az 1974-ben
született XX. Lajos (lenne).
Az Indiában élő Bourbon-leszármazottakról korábban már többször beszámoltak,
nemrégiben jelent meg azonban a görög Mihály herceg történelmi regénye Le rajah
Bourbon (A Bourbon-rádzsa) címmel, amely IV. Henrik unokatestvérének,
Jean-Philippe de Bourbonnak és leszármazottainak életpályáját mutatja be. Mihály
herceg – aki I. György görög király unokája – kutatásai során arra a
következtetésre jutott, hogy Balthazar Napoleon de Bourbon a legidősebb egyenes
ági leszármazottja a híres Bourbon-dinasztiának.
A legenda szerint ugyanis Jean-Philippe de Bourbon, IV. Henrik unokatestvére
számos kalandot követően Indiában telepedett le. Jean-Philippe – akinek
létezését sokan kétségbe vonják, neve ugyanis nem szerepel a Bourbon-család
krónikáiban – azt követően hagyta el Franciaországot, hogy párbajban megölt egy
francia nemest. Menekülése során, útban Spanyolország felé kalózok fogságába
esett, akik Egyiptomba vitték. Sikerült megszöknie, de ekkor az etióp hadsereg
kezébe került, ahonnan egy újabb sikeres szökést követően India partjainál
szenvedett hajótörést. Előbb Agrába, később Delhibe ment, ahol a mogul Akbar
császár rangjának megfelelően bánt vele. A történet innen mesébe illő: Akbar
császár a sógornőjét adta feleségül Jean-Philippe-hez, és kinevezte a fegyveres
erők parancsnokának.
Jean-Philippe leszármazottai később továbbvándoroltak az országban, és előbb
Gvaliorba, majd 1775-ben Bhopalba érkeztek, ahol az uralkodó réteg tanácsadói
lettek közel két évszázadon keresztül.
A Bourbon-családnak Jean-Philippe érkezésétől kezdve saját kápolnája és jezsuita
papjai voltak, ennek köszönhető a család történetének viszonylag pontos
rögzítése és a katolikus vallás megőrzése. Az 1971-es év fordulatot hozott a
család történetében: ekkor szűnt meg Indiában a maharadzsák, a nábobok és a
bégumok hatalma, így az indiai Bourbonoknak életükben először dolgozniuk
kellett.
Mihály herceg az angol Guardiannak azt nyilatkozta, hogy könyve megjelenése után
a spanyol Bourbonok – Spanyolországban még mindig ők uralkodnak –, illetve a
francia leszármazottak is örömmel és érdeklődéssel fogadták, hogy a családnak
van egy elfelejtett régi ága. A tervek szerint a család tagjaitól vett hajszálak
segítségével DNS-vizsgálatokkal szeretnék bizonyítani a rokonságot.
Balthazar Napoleon de Bourbon szívesen áll a vizsgálatok elébe, de saját
örökösödési jogával kapcsolatban szkeptikus. Véleménye szerint ugyanis a
királyság története tele van véres eseményekkel, úgyhogy nemigen szeretne trónra
kerülni. Erre szerinte nem is lenne sok esély, ugyanis tisztában van azzal, hogy
Franciaország demokrácia – igaz, olyan, amelyet szokás úgy jellemezni, hogy
király nélküli királyság.
2007. 08. 31. (XI/35)
