Modern idők a Suzukinál

Fotó: Németh Tamás

Az ügyvédi levél érvelése szerint lapunknak azért nem lehet objektív képe a
gyárban zajló folyamatokról, mert semmilyen kapcsolatban nem állunk a Suzukival.
Mindezért elsősorban nem peres úton kívánnak meggyőzni igazukról, hanem a
tényleges vállalati körülmények bemutatásával. A médiaeseményen a cég szóvivője
viszont már gesztusként aposztrofálta a meghívást, melynek során kitárulkoznak a
sajtó képviselői előtt.

„Jó napot kívánok mindenki” – köszöntötte a gyár japán vezérigazgatója, Isao
Ozawa az érdeklődőket, majd anyanyelvére váltott, mondván, úgy könnyebben megy
majd a kommunikáció. De nem ment könnyebben, igaz, nem miatta, hanem a japán
számrendszer miatt, amelynek magyarba ültetése meghaladta egy sajtótájékoztató
kereteit. A milliárdos bevételeket és terveket firtató újságírói kérdésekre így
a nyomtatott sajtóanyagból nyerhettünk kimerítő válaszokat.

Mint kiderült a vállalatnak az idei év első hat hónapjából vont mérlege alapján,
a Magyar Suzuki Zrt. „toronymagasan felülmúlta korábbi teljesítményét”. 2006
hasonló időszakához képest az esztergomi Suzuki-gyár teljesítménye a gyártott
darabszámot illetően 145 százalékos növekedést mutat, a 2007 első felében
értékesített Suzuki gépjárművek száma pedig meghaladja a 116 ezer darabot. Ebből
több mint 100 ezer darab az európai piacon talált gazdára, a gyár ugyanis
rengeteg jobbkormányos autót készít, illetve szerződése van a Subaruval és a
Fiattal is. A japán megavállalat 2008-ban 300 ezer darab gépjárművet kíván
gyártani. Ehhez a meglévő 460 robot mellé további 200-at terveznek beüzemelni,
és persze felveszik a működtetésükhöz szükséges „humán erőforrást” is.

Az egyik helyi érdekeltségű esztergomi lap munkatársa nem kis meglepetésre azt
javasolta a japán vezérigazgatónak, hogy a város neve jelenjen már meg valahogy
a következő típusok elnevezésében, ám Ozawa úr higgadtan fogadta az ötletet, és
bár holtbiztos ígéretet nem tett, megfontolásra méltónak értékelte a
kezdeményezést. Jelezte ugyanakkor: a japán–magyar barátság jegyében 2 millió
üveg magyar bort és rengeteg Herendi porcelánt szállítanak Japánba, hogy
„mindenki megismerhesse ennek a távoli országnak a kincseit”.

A háromszor 8 órás műszakokról kétszer 11 órás munkarendre történő átállás miatt
aggódókat (melyről előző cikkünk is szólt) a személyzeti igazgató nyugtatta meg,
hogy az beváltotta a hozzá fűzött reményeket. És valóban, a gyárlátogatás során
néhol – talán jól megérdemelt ötperces szünetüket töltő – vidáman ücsörésző
munkások tényleg nem úgy néztek ki, mint akiket kiborít a 11 órás munkanap.

A futószalagok mellé érve viszont érthetővé válik annak a neve elhallgatását
kérő munkatársnak a problémája is, aki 10 óra állás, cipekedés és – szavait
idézve –„robotetetés” után úgy érzi: havi 120 bruttóért kár lenne, ha idő előtt
lerokkanna. A szalag ugyanis nem áll le, ám ha mégis, akkor mindenkit
tekintélyes méretű transzparens emlékeztet: 1 perc kiesés a gyártásból, 2 millió
forint veszteséget jelent a japán tulajdonosnak. A napi norma pedig legalább
ezer autó 20 munkaóra alatt.