Az idei évben a felsőoktatásba felvettek számát a kormányzat a munkaerőpiac
igényeihez igyekezte szabni. Többek tanulmányát támogatják műszaki és
természettudományos szakokon és kevesebbekét az agrár-, a bölcsész-, a jogász-
és a pedagógusképzésben. Bár a kormányzati szándék már a jelentkezési lapok
számában megmutatkozott; a tavalyinál többen kívánnak a biztosabb érvényesülés
felé elindulni. Az eredmények viszont azt mutatják, hogy a műszaki és
természettudományos képzésekre jelentkezők nem mindig voltak elég felkészültek;
sok helyen elég volt a minimális pontszám a bejutáshoz.
Szűcs István professzor, a Miskolci Egyetem tanulmányi rektorhelyettese
lapunknak elmondta, hogy tapasztalatai szerint a leendő mérnököket már
negyedéves korukban (tehát egy évvel a végzés előtt) „magukhoz édesgetik” a
vállalatok. A rektorhelyettes szerint azért is szükséges például a mérnökképzés
erősítése, mert több multinacionális cég azért nem telepedett meg hazánkban,
mert bizonyos szakmákban munkaerőhiány van.
Derényi András, az Országos Kredittanács Irodája, Oktatáskutató és Fejlesztő
Intézet igazgatója szerint „túl van pörgetve a munkaerőpiacnak való megfelelés”.
Ugyanis ha munkáltatókat kérdeznek meg, hogy milyen számukra az ideális jelölt,
akkor azt mondják, hogy az a fontos, hogy a jelölt például jól tudjon
kommunikálni, megbízható, terhelhető legyen, tudjon felelősséget vállalni, de
csak sokadik helyen említik meg az elméleti tudást. A képzések során tehát
nagyobb hangsúlyt kellene tenni a készségek elsajátítására, ez viszont csak
kevés helyen történik meg.
Egyébiránt az idei évben közel 25 ezerrel kevesebb diák jelentkezett a
meghirdetett helyekre, mint tavaly. De kevesebb volt a férőhelyek száma is, a
2006-os 93 599 helyett 81 043 főt vártak idén a felsőoktatásba. Többféle
magyarázat is elhangzott arra, hogy miért is csökkent ilyen mértékben a
felsőoktatásba bejutni kívánók száma. A legtöbb elemzés szerint a tandíj volt a
fő elrettentő ok. Derényi András szerint még így is a korosztály több mint ötven
százaléka a felsőoktatás padjait fogja koptatni, és ez az arány kiemelkedőnek
tekinthető Európában is. Valamint, ha a számokat nézzük, akkor azt is figyelembe
kell venni, hogy demográfiai hullámvölgyben vagyunk.
Az igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy az államilag finanszírozott,
nappali képzésekre jelentkezők számánál jobban csökkent azoknak a száma, akik
levelező szakok hallgatói kívánnak lenni. Ennek oka az lehet, hogy elfogyhattak
azok, akik korábban valami miatt nem tudtak diplomához jutni, és munka mellett
kívánták pótolni a felsőfokú végzettséget.
Több elemző szerint igen hasznos az is, hogy a fejkvótarendszer miatt
mesterségesen felduzzasztott alacsony költségvetésű szakok kicsit leapadtak. Az
idei évben is a legnépszerűbb szakok a gazdálkodással, kommunikációval és az
informatikával kapcsolatos szakok voltak, tehát nem elsősorban a munkaerőpiac,
hanem a képzési „divat” volt a meghatározó. A legtöbb jelentkezőt befogadó szak
2007-ben a gazdálkodási és menedzsment szak lett, ezt követi a
turizmus-vendéglátás, valamint a kommunikációs és médiatudomány.
Jellemző még az idei versenyre, hogy a mezőny erősen széthúzott. A felvételizők
negyede 130 pont fölötti eredménnyel ért be a vágyott helyre, és hat olyan
képzés is indul ősszel, ahová a maximális 144 ponttal lehetett bejutni. Ez nem
kis teljesítmény, ha belegondolunk, hogy ehhez csupa ötös bizonyítvány és
érettségi, több nyelvvizsga és bizonyos tárgyakból az emelt szintű érettségi jó
teljesítése kellett. Ahol a maximális teljesítményt kellett nyújtani; az évek
óta igen népszerű ELTE kommunikáció szak mellett ugyanezen egyetem hebraisztika
szakára.
A kormányzat által preferált műszaki és természettudományos képzések pontszámai
viszont helyenként lehangolóak. Villamosmérnöki tanulmányokat már folytathat
valaki 78 elért ponttal, és lehet az ELTE-n egyetemi hallgató fizika szakon 80
pont elérésével. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem baj, ha valaki hármas
fizikából a középiskolában, attól még készülődhet a fizikatanári pályára.
Derényi András az alacsony pontszámokkal kapcsolatosan megjegyezte, hogy a
felsőoktatásnak tudomásul kell vennie: a húsz évvel ezelőtti viszonyok
megváltoztak, időközben tömegtermelés lett a középiskolákban. A hazai
felsőoktatásban is el kellene érni, hogy az USA-hoz hasonlóan az úgynevezett
„rossz bemenetből” is tudjanak „jó kimenetelt” produkálni, azaz a fiatalok
életesélyeit javítani.
Az idei esztendő számos egyéb újdonságot hozott, a képzésekre jelentkezők számát
például nem intézményekhez kötötték, hanem országos szinten határozták meg. A
jelentkezőket egy számítógépes rendszer osztotta szét az intézmények között,
figyelembe véve a jelentkezési sorrendet és a pontszámokat. Minél több, jó
eredménnyel rendelkező diák felvételizett egy adott helyen lévő képzésre, akkor
ott annál több államilag finanszírozott hallgatót lehetett felvenni.
Természetesen lettek az új rendszernek nyertesei, a nagyhírű, nagyvárosokban
lévő intézmények, az ELTE, a Pécsi és a Szegedi Tudományegyetem, de lettek nagy
vesztesei is. Van olyan vidéki főiskola, ahol az idén 40 százalékkal kevesebb
államilag támogatott hallgató tudja ősztől elkezdeni a tanulmányait.
Az egyelőre még rejtély, hogy honnan fogják a működéshez hiányzó összegeket
előteremteni. Derényi András súlyos problémának tartja, hogy egyes vidéki
főiskolák az új rendszernek köszönhetően ki fognak ürülni, és esetleg meg is
fognak szűnni, pedig az adott régióban szükség lenne rájuk. Az igazgató szerint
egy vidéki főiskola mindig hátrányban lesz a fővárosi intézményekhez képest,
tehát nem igazságos őket együtt versenyeztetni.
Szűcs István professzor ezzel kapcsolatosan azt mondta el, hogy ők jelezték a
minisztérium felé, hogy az új rendszernek az lesz az eredménye, hogy az erősek
még erősebbek, a gyengék még gyengébbek lesznek. A rektorhelyettes elmondta azt
is, hogy Miskolcon is csökkent némileg az államilag támogatott hallgatók száma,
de mivel előre készültek a változásokra, nagyobb figyelmet fordítottak a
kutatási területre, így valószínűleg pótolni tudják a kieső összegeket. A
Miskolci Egyetem ebből a szempontból szerencsés helyzetben van, hiszen
jellegénél fogva jó kapcsolatokat ápol különböző vállalatokkal. Így a tavalyi
évben a szakképzési hozzájárulásnak köszönhetően 444 millió forintot tudtak
költeni az eszközök fejlesztésére.
2007. 08. 03. (XI/31)
