A magyar munkások megálljt mutatnának a távol-keleti munkamániának
A Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) évről évre jelentést ad
ki a hazai munkavállalókat érintő fontosabb jogsértésekről. Pataki Péter, a
szervezet elnöke szerint nagy trendek nem figyelhetőek meg, de pozitív
fejleményként értékelte, hogy az elmúlt évek során az állam egyre komolyabban
vette a törvények betartatását. „A munkavállalás körülményeit szabályozó,
folyamatosan szigorodó jogszabályoknak a hatalom ma már érvényt is tud szerezni”
– mondta. Ezenfelül a jelentések nagyobb része olyan visszatérő ügyekből áll,
mint a pihenőidők vagy a túlórabér körüli hercehurcák – kirívó jogsértésekkel
szerencsére csak ritkán lehet találkozni.
Kivétel persze akad: a Penny Market területi képviselőjének intézkedése 2004-ben
nagy port kavart. A vezető jósnővel vizsgáltatta meg az alkalmazottak és a
pályázók személyiségét, és aki a születési dátuma és helye alapján „lopósnak”
bizonyult, azokat először felfüggesztették, majd rendes felmondással
elbocsátották. A jelentkezők közül csak azokat válogatták ki, akik a jósnőnek is
megfeleltek. Az alkalmazottak később pert nyertek az ezotériára fogékony
vezetővel szemben. Részben hasonló eset történt egy kormányzati szervezetnél is,
ahol az egyik vezető felszólította beosztottját, hogy keresse meg jósát, mert
egy démon van benne lekötözve, aki negatív hullámokat bocsát ki rá, és ezáltal
csökken a munkateljesítménye.
Munkaügyi botrányoktól idén többször hangos volt már a sajtó: előbb a Suzuki-ügy
újabb fejleményei borzolták a közkedélyeket, a múlt héten pedig a nemrég
megnyílt, Kóka János által „az évtized beruházásának” minősített Hankook
gumigyár került az érdeklődés középpontjába. Mint azt Székely Tamás, a Vegyipari
Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) alelnöke a Heteknek elmondta: a koreai gyár
munkásai szakszervezetet akartak alakítani, hogy a céggel a különböző ígéreteket
– például a dolgozók lakástámogatása – betartassák. „A legtöbb munkáltató persze
nem bújik ki a bőréből örömében, ha szakszervezet gründolásába fognak az
alkalmazottak, hiszen ez azt jelzi: valami nincs rendben” – mondta Székely, ám
ami a Hankooknál történt, az még őt magát is meglepte. A cég nem ismerte el a
szakszervezetet a munkások képviselőjének. A felvállalt konfliktus már csak
azért is furcsa, mivel a gyár elméletileg hosszú távon tervez hazánkban: 2010-re
évi tízmillió abroncsot kívánnak elkészíteni a dunaújvárosi telepen. A cég ellen
munkaügyi eljárás is indult. Bár a folyamatban levő ügyről a munkaügyi
felügyelőség lapunknak nem kívánt nyilatkozni, sajtóinformációk szerint a
pünkösdvasárnapi munkavégzést vizsgálják a hatóságok. Úgy hírlik ugyanis, hogy a
gyár több, az ünnepnapon is dolgozó alkalmazottjának sima nappali órabért
számolt el.
A cég az Index többszöri megkeresése után úgy nyilatkozott a vádakról: a
pünkösdvasárnapi munkavégzést a munka törvénykönyve szerint számfejtették,
ugyanis a 6+2-es rendszerben – hat munkanap után két pihenőnappal rendelkező –
dolgozóknak az ünnepnapokon, ha azok munkanapra esnek, az érvényes hétköznapi
bértarifa szerinti munkabért és az arra a napra járó távolléti díjat kell
kifizetni. Ami a szakszervezetet illeti: a Hankooknál úgy vélekednek, hogy a
cégnél működő üzemi tanács „az egyeztetés jól működő fóruma”, ami „tavaly
október óta képviseli a Hankook Tire munkavállalóinak érdekeit”. Állításuk
szerint pedig emellett a szakszervezettel is megkezdték az egyeztetéseket. Nem
mellesleg Gyurcsány Ferenc az elmúlt héten több rendezvényen is nyomatékosan
hangsúlyozta: a munka törvénykönyvével ellentétes gyakorlatot folytató
munkáltatók erőteljes szankciókra, az állami támogatások megvonására
számíthatnak, és ez alól a legnagyobb munkáltatók sem tudnak kibújni. A koreai
cég esetében ez mintegy 26 milliárd forintos nagyságú összeget jelent: a 15,881
milliárd forintos készpénzes támogatást és a legfeljebb 10 milliárdos
adókedvezményt 2011 első feléig igényelheti a vállalat.
A lapunk által megkeresett valamennyi szakszervezeti vezető egy dologban
egyetértett: a multinacionális cégek többségével korrekt – ha nem is minden
konfliktustól mentes – kapcsolatot sikerült az érdekképviseleti szerveknek
kialakítani. Horváth Lajos, a Független Szakszervetek Demokratikus Ligájának
(Liga) ügyvezető alelnöke úgy vélekedett: a munkavállalók helyzetét vizsgálva
nem a multi–nem multi felosztás az igazi vízválasztó, hiszen a legtöbb
multinacionális cégnél a dolgozókat megbecsülik, míg a másik oldalon akad arra
példa, hogy egy teljes egészében magyar tulajdonban levő cégnél az alkalmazottak
„alig jutnak levegőhöz”. Az alelnök szavait csak aláhúzni tudta Pataki Péter, az
MSZOSZ elnöke, aki úgy fogalmazott: lehet, hogy a nemzetközi vállalatoknál néha
keménynek tűnik az élet, „de legalább nem az orvosi rendelőben tudják meg a
munkavállalók, hogy tíz éve nem fizettek utánuk járulékot, és a »Nem tudjuk,
hogyan lennénk meg nélküled, de holnaptól megpróbáljuk« kezdetű mondat sem
szokott elhangzani” – vetette össze a multikra és a hazai kiscégekre jellemző
foglalkoztatási gyakorlatot Pataki.
Horváth Lajos szerint a cégek nem csinálnak mást, mint a rendelkezésükre álló
játékteret a lehető legjobban kitöltik. „Ha olyan a közhangulat és a munkajog,
hogy el lehet itt lenni szakszervezet nélkül, akkor a cég nem fog a
munkavállalóiért erőlködni” – mondta lapunknak, hozzátéve, hogy meglátása
szerint hazánkra sajnos illik a fenti leírás. Az embertelen körülményeket
viszont – percekben mérhető hosszúságú ebédidő, mikroszkóp alatt is alig
kimutatható pihenőidő, hétvégi és ünnepnapi robotoltatások, 9-10-11 órás
munkanap – az alelnök szerint még ezen logika alapján sem lehet indokolni.
Horváth Lajos mint korábbi munkaszervező sem érti ezeket a kegyetlen
munkafeltételeket, állítása szerint az így megnyert haszon egy lapon sem
említhető a dolgozók munkamoráljában véghezvitt rombolással. „Tény viszont, hogy
bizonyos gyárakban már eleve úgy állítják be a munkaszalagot, hogy még minimális
idejük se legyen a dolgozóknak például a mosdóba kimenni” – fűzte hozzá.
A miértre a Liga alelnöke egy lehetséges, de minden esetre természetesen nem
jellemző okot tudott megemlíteni. „Találkoztunk már olyannal, hogy a vállalati
hierarchia egy bizonyos szintjén dolgozó magyar vezetők úgy gondolták: a
külföldi vezetés szemében jól »be lehet vágódni«, ha a dolgozókat
agyonsanyargatják, pedig nem is volt ilyen elvárás” – mondta. Az eset úgy derült
ki, hogy a munkavállalók munkafeltételei radikális javuláson mentek keresztül,
miután ezt a réteget új emberek váltották fel. Egy másik, neve elhallgatását
kérő forrásunk is arról beszélt: akad rá példa, hogy a multinál egy magyar
középvezető teszi „önszorgalomból” pokollá a beosztottak életét. De arra is
láttak már példát az általunk megkérdezett vezetők, hogy a jó szándékkal érkező
mamutvállalatot a magyar realitásba süllyedt hazai tanácsadó cégek térítették le
a helyes ösvényről „ez itt Kelet-Európa, nem kell a törvényeket olyan komolyan
venni” felkiáltással.
Pataki Péter szerint bizonyos mértékig földrajzi párhuzamokat is fel lehet
fedezni. „A hazánkba települt külföldi cégek esetén talán az észak-európai
vállalatoknál legjobb a helyzet – ott is akadnak gondok, de ők természetesnek
veszik, hogy a problémákat meg kell beszélni” – jellemezte a multikultúrának ezt
a pozitív pólusát. A másik végpontra az elnök – a tisztán magyar tulajdonú cégek
mellé – az ázsiai cégeket tette, ahol előfordul, hogy ha valaki kifogásol
valamit, akkor egykönnyen a nyakába varrják, hogy „te nem szereted a céget”.
Horváth Lajos szerint, bár van benne némi igazság, mégsem lehet azt egyértelműen
kijelenteni, hogy a munkavállalók körülményei azért maradnak el a minimálisan
elvárttól is, mivel a szakszervezetek meggyengültek. „Az tény, hogy sehol a
környező országokban nincs olyan gyenge és polarizálódott szakszervezeti
képviseleti rendszer, mint hazánkban” – panaszkodott lapunknak. Ám szavai
szerint a vád már csak azért sem igaz ebben a formában, mivel a botrányok ott
kerülnek napvilágra, ahol érdekképviseleti szervezet működik – ahol nincs, ott a
disznóságok ki sem derülnek.
2007. 08. 03. (XI/31)
