Fotó: Sebestyén István
Milyen jogszabályok alapján zajlanak az ellenőrzések?
– Elsősorban az 1996-os munkaügyi törvény alapján. A munkaviszony meglétét
ellenőrizzük, ugyanis az idénymunka is ide tartozik: alkalmi munkaviszonynak
számít.
Mire kíváncsiak pontosan?
– Arra, hogy létrejött-e az alkalmi munkavállalói szerződés a felek között.
A törvény szerint ezt írásba kell foglalni, vagyis az alkalmi munkavállalói
könyv megfelelő rovatait ki kell tölteni, alá kell írni, ezzel jön létre a
munkaviszony.
Nyilván nem árulok el újdonságot azzal, hogy a gazdák eléggé rossz néven
veszik az ellenőrzéseket, és azt mondják, ezzel a kalákában történő munkavégzést
teszik lehetetlenné, ami bevett szokás, mondhatni hagyomány.
– Ez nem igaz, nem gátoljuk a kalákában történő munkavégzést. Arról van szó,
hogy ha valakinek valaki ellenérték fejében munkát végez, akkor azt legalizálni
kell, vagy munkaszerződéssel, vagy az alkalmi munkavállalói könyv kitöltésével.
A törvény ismeri az ingyenes munkavégzés fogalmát, de hozzáteszi, hogy ezt a
munkáltató köteles bizonyítani. Akkor van probléma, ha ezt nem tudják megtenni.
Hogyan lehet ezt bizonyítani?
– Ha valaki például igazolja, hogy a közvetlen hozzátartozója dolgozik nála,
akkor már elhisszük, hogy ingyenes a munkavégzés. Vagyis nem igaz, amiről az
újságok írnak, meg a hozzá nem értők beszélnek, hogy megbüntetjük azt, aki a
testvérének dolgozik.
Ha én a szomszédomnak elmegyek szüretelni, és ő is eljön, amikor én
szüretelek, akkor megbüntetnek?
– Ez nem ingyenes munkavégzés, hiszen ott van az ellenérték. Valamit
valamiért.
De nem kapok pénzt
– A viszontsegítségnél már ellenérték fejében végzett munkáról van szó.
A kaláka viszont ingyenességet jelent. Nincs ezzel probléma, ha egy szüretnél
egyértelműen 4-5 családtag dolgozik. A baj ott kezdődik, hogy ahol harmincan
dolgoznak, ott is arra hivatkoznak, hogy mindenki barát és rokon.
Tehát megbüntetnének?
– Nem biztos. Egyébként nem büntetünk, hanem bírságolunk, hogy hűek legyünk
a jogszabály szövegéhez
Szóval megbírságolnának?
– Megbírságolnánk, ha bizonyítást nyer, hogy ellenérték fejében végez
munkát. Márpedig a visszasegítés ellenérték.
Mennyire van nehéz dolguk egy-egy ellenőrzés során? Ha a felek nem mondanak
semmit, vagy azt állítják, hogy ingyenesen dolgoznak, mit tudnak tenni?
– Felhívjuk a munkáltatót, szíveskedjék minden bizonyítékot előadni, ami az
ingyenességet bizonyítja, és várjuk, hogy ezt megtegye. Ha családtagokról van
szó, rögtön tud ilyet adni, ott vannak az iratok. Amikor viszont a közeli jó
barát nem ismeri a gazda nevét, vagy hogy hol lakik, az már életszerűtlen.
Amikor kikérdezzük a dolgozókat, akkor általában az, aki pénzért dolgozik, az
nem tud válaszolni.
A kalákába az is beletartozik, hogy a szomszédok, barátok segítenek
egymásnak.
– Ha ezt ingyen teszik, és erre hivatkoznak, ezt a munkáltatónak
bizonyítania kell.
De miként?
– Nem tudom, mindenesetre a közvetlen hozzátartozónak ott vannak az iratai.
De még egyszer: a kérdések után kiderül, hogy ki nem mond igazat, és amikor
megkérdezzük, hogy hol a bizonyíték, akkor megáll a tudomány.
De hát az imént azt mondta, Ön sem tudná az ingyenességet bizonyítani, ha nem
családtagokról van szó.
– Hát én mégis tudnám, úgy lehet.
Gondolom, nem árulja el, hogyan.
– Felesleges ebbe belemenni.
A Dél-Alföldi Régióban mennyi bírságot szabtak ki eddig?
– Nem tudom megmondani, mert az adatok még nincsenek feldolgozva.
Meddig tartanak az ellenőrzések?
– Amíg a szüretnek vége nem lesz.
2007. 09. 21. (XI/38)
