Fotó: Sebestyén István
„Na, ezekre is jól ráhozzuk a szívbajt” – jegyzi meg János, miközben
Nívájával leparkolunk a dűlőút szélén, egy ültetvény mellett. A brigád tagjai
valóban kérdőn merednek ránk, bizalmatlanságuk csak akkor enyhül valamelyest,
mikor Zoli gazdának elmagyarázzuk, nem ellenőrök vagyunk, csak a szüret felől
érdeklődnénk, ha lehet. Itt, Kecel környékén – mint ahogy az országban mindenütt
– hetek óta razziáznak a munkaügyi hatóság emberei, feketemunkások után kutatva.
Nem csoda, hogy a termés minősége helyett először a kormányról kezdődik
diskurzus – mondani sem kell, nem éppen pozitív szövegkörnyezetben.
„Az előző rendszerben azért büntettek, ha nem dolgozott az ember, most meg
azért, ha dolgozik” – mondja egy középkorú férfi, miközben szaporán gyűjti a
műanyag ládába a rajnai rizling fürtöket. Tegyük hozzá: csak azt büntetik,
akinek nincs alkalmi munkavállalói kiskönyve, no meg persze a gazdát. A kiskönyv
egész évben kiváltható, naponta egy minimum 400 forintos bélyeget kell
beleragasztani, ezzel a járulékok el vannak intézve – ráadásul ez már négyéves
gyakorlat.
A környékbeli termelők szerint viszont a gondot nem is annyira ez jelenti,
sokkal inkább a magyar jogalkotás egyik gyöngyszeme, amely szerint a
kölcsönösségen alapuló, úgynevezett szívességi munkavégzés is járulékköteles.
Ugyanis – szól a hivatalos értelmezés – ebben az esetben is van a munkának
ellenértéke, még ha nem is pénzben jelenik meg. (Vagyis, ha a tisztelt olvasó a
szomszédjának segít költözködni, aki ezért cserébe megszereli a csöpögő csapot,
az „üzlet” értékének 44 százalékát be kell fizetni. Kivéve, ha egyenesági
családtagokról van szó, ők ugyanis mentesülnek e követelmény alól.)
Eme „briliáns” logika következménye – állítják a gazdák –, hogy lehetetlenné
válik a kalákában történő szüret, ami generációk óta bevett szokás. „A
barátomnak nem mehetek el szívességből segíteni, és ő sem jöhet hozzám, mert
azon nyomban megbüntetnek. Nem hiszem el, hogy a politikusoknak nincs más
dolguk, mint ezzel foglalkozni” – dohog beszélgetőpartnerem, gyorsan hozzátéve,
hogy náluk minden rendben van, a brigádtagok ugyanis a tulajdonos egyenesági
rokonai. És ezt bizonyítani is tudják – jegyzi meg öntudatosan.
Támadnak az olaszok
2007. 09. 14. (XI/37)
