Képünk illusztráció
„Az emberek életük nagy részét a munkahelyükön töltik el. Hiszem, hogy ha
felismerjük a szükségeiket, és megpróbálunk olyan atmoszférát teremteni, ahol
jobban érzik magukat, akkor annak az eredménye, hogy boldogabb,
kiegyensúlyozottabb és ezért hasznosabb munkatársak lesznek” – nyilatkozta az
1300 főt foglalkoztató HomeBanc elnöke, Patrick Flood, aki a cég munkatársai
számára vállalati lelkész szolgáltatásait biztosítja.
A cég által fizetett lelkészek általában hetente egyszer vagy kétszer látogatnak
el a dolgozók munkahelyére, ahol lehetőség van a közvetlen kapcsolatfelvételre,
egy pár szó váltására. Ha a munkavállaló hoszszabban szeretne beszélni a
lelkésszel, arra a kávészünetben, az ebédidőben, vagy éppen a munkaidőn kívül
van lehetőség. A hét 7 napján, a nap 24 órájában rendelkezésére álló lelkészek
nemcsak a munkahelyi problémákkal, stresszel vagy konfliktusok kezelésével
foglalkoznak, hanem mindennel, ami a munkavállaló számára kihívást jelenthet az
életben. A leggyakrabban családi gondokkal fordulnak a munkavállalók a
lelkészekhez, ám egyre gyakrabban más jellegű problémával is felkeresik őket. A
szolgáltatások között van a házassági, gyereknevelési tanácsadás,
szenvedélybetegségek kezelése, kórházi beteglátogatás, esketés vagy temetés, de
ha kell, bírósági tárgyalásra is elkísérik a munkavállalót.
Autóalkatrész-gyártóktól kezdve élelmiszeripari cégeken át pénzügyi
szolgáltatókig egyre több amerikai vállalat, legyen kis családi vállalkozás vagy
több ezer főt foglalkoztató, tőzsdén jegyzett cég, veszi igénybe vállalati
lelkészek szolgáltatásait. Egyes becslések szerint ma mintegy négyezer lelkészt
foglalkoztatnak ilyen módon, ám a kereslet akkora, hogy az erre szakosodott
lelkészképző intézetek nem tudják kielégíteni a mind növekvő igényeket.
Egyes vállalatok főállásban alkalmaznak lelkészeket, a világ legnagyobb
húsfeldolgozójaként számon tartott Tyson Foods például 128 lelkészt alkalmaz 85
ezer munkavállalója mellé. A legtöbben ugyanakkor külsős lelkészeket szeretnek
foglalkoztatni, mivel egyrészt ez gazdaságosabb (könnyebb a megbízási szerződést
felmondani, ha a gazdasági helyzet úgy hozza), másrészt a munkavállalók
szívesebben fordulnak a lelkészekhez, ha azok nem a cég, hanem egy harmadik fél
alkalmazottjai. A lelkészeket amúgy szigorú titoktartás kötelezi, így a
munkáltatóhoz semmilyen információ nem jut vissza arról, hogy ki és milyen okból
vette igénybe a szolgáltatást.
A legnagyobb „lelkészkölcsönző” cég a dallasi Marketplace Ministries, melyet
1984-ben alapított Gil Stricklin. Az MM ma 2100 lelkészt foglalkoztat teljes
időben, akik közel 300 vállalat dolgozói és azok családtagjai felé szolgálnak 46
államban. Az elmúlt bő húsz évben folyamatosan bővülő cég az elmúlt hat évben
fejlődött a leglátványosabban: 2001 óta megduplázta a foglalkoztatott lelkészek
számát.
A második legjelentősebb vállalkozás az 1996-ban alapított Corporate Chaplains
of America, mely ma 100 teljes idejű lelkészt alkalmaz, akik mintegy 75 ezer
munkavállalóval állnak kapcsolatban 24 államban. Ám az igény akkora, hogy a cég
a következő 6-7 év során 1000 főre tervezi felduzzasztani a lelkészek számát,
akik akár egymillió emberrel is közvetlen kapcsolatban állhatnak majd. A feladat
azonban nem lesz könnyű, mivel a CCA nagyon szigorú feltételeket szab a
lelkészek kiválasztása során. Teológusi végzettség és elhivatottság mellett
legalább 10 év vállalatnál eltöltött időt vagy gazdasági képzettséget és 7 év
világi munkaviszonyt kell tudni igazolni (egyházi munkaviszonyt nem fogadnak
el), emellett minden jelentkezőnek személyiségteszten kívül szigorú anyagi és
erkölcsi átvilágításon kell átmennie, továbbá a házastársával is elbeszélgetnek
a felvétel során.
Az utóbbi évek felfutása ellenére a „munkahelyi lelkészség” nem új keletű
jelenség, vállalati lelkészt először az 1920-as években alkalmaztak a Hoover-gát
építése során. Nagyobb számban a második világháború után kezdtek el megjelenni
a vállalati lelkészek, elsősorban az olyan veszélyesebb szakmákban dolgozókat
segítendő, mint a tűzoltók vagy a rendőrök. A mintegy kétszáz éves múltra
visszatekintő kórházi, tábori és börtönlelkészi szolgálat mintájára kialakított
rendszerre azonban az utóbbi évtizedben, főleg 2001 – a megnövekedett
terrorveszély és az egyre gyakoribb vállalati botrányok – óta van mind nagyobb
igény.
Az egyre jelentősebb munkahelyi mobilitás miatt ugyanis nagyon sok amerikai
munkavállaló elszakad földrajzi vagy vallási gyökereitől, és új „állomáshelyén”
nem alakul ki kapcsolata olyan egyházi személyekkel, akikhez gondjaival,
kérdéseivel fordulhatna. Igaz, a rohanó élet, a határidők és a halaszthatatlan
megbeszélések miatt is sokak életében háttérbe szorulnak a lelki-szellemi
igények. Pedig az élet minden területén jelentkező, egyre komolyabb kihívások
miatt sokaknak bizony elkel a segítség, az iránymutatás. Így ha a lelkészek a
munkahelyen keresik fel az embereket, a kapcsolatra láthatóan nagy az igény. A
lelkészek jelenlétét, „elérhetőségét” a legtöbb munkavállaló örömmel fogadja, és
él is a felkínált lehetőséggel. Ez pedig a vállalat számára is előnyös, ugyanis
egyértelműen kimutatható, hogy ahol a cégek biztosítják ezt a „természetbeni”
juttatást, ott jóval kisebb a fluktuáció, a hiányzások száma, kevesebb a
konfliktus, és így jobb a termelékenység. Ez pedig a vállalat eredményeiben hoz
dollárban is mérhető pozitív változást.
A szolgáltató cégeknek ugyanakkor gyakran szembe kell nézniük a váddal, hogy a
munkahelyeken misszionáriusként és nem tanácsadóként vannak jelen. A nyílt
„térítés” ugyanis a „munkahelyi vallási zaklatás” kategóriájába esik, ami komoly
jogi kérdéseket vet fel, és akár bírósági eljárást is maga után vonhat. A
munkahelyi lelkészség elmúlt hatvan évében azonban egyetlen jogi esetre sem
került sor, köszönhetően annak, hogy a lelkészeket nagyon szigorú fegyelem köti
abban, hogy a munkavállaló felé elsősorban tanácsadói és segítői feladatot
látnak el, és csak kizárólag azok külön kérésére beszélhetnek szellemi témákról.
A lelkészek nagyon óvatosan mozognak a nem-keresztényekkel folytatott
kapcsolataikban, és tudatosan a tanácsadásra, segítségnyújtásra helyezik a
hangsúlyt. Ám ha lehetőségük adódik (azaz ha a munkavállaló ezt kifejezetten
kéri tőlük), természetesen örömmel osztják meg a dolgozókkal az Evangélium
üzenetét is.
2007. 09. 07. (XI/36)
