Új és szigorúbb párt- és kampányfinanszírozási törvényre tesznek javaslatot,
megszüntetnék a pártok ifjúsági szervezeteinek „felemás helyzetét”, nem kapnának
állami támogatást a pártpolitikában részt vevő civil szervezetek, szigorú
összeférhetetlenségi törvényt alkotnának a pályázatok elbírálása esetében, a
magasabb beosztású köztisztviselőknek kötelezővé tennék a vagyonosodási
vizsgálatot, bevezetnék a főállású országgyűlési képviselőség intézményét,
illetve átlátható és ellenőrizhető képviselői jövedelmeket akarnak.
Így fest Gyurcsány Ferenc hétpontos tisztasági csomagja, melyet két héten belül
az Országgyűlés elé terjeszt a kormány – jelentette be maga a kormányfő hétfői
rendkívüli sajtótájékoztatóján.
Gyurcsány „az elmúlt hetekben nyilvánosságra került botrányok”
visszaszorításával magyarázta hét pontját, az immáron két hete a börtön
vendégszeretetét élvező Zuschlag János szocialista politikus ügyére utalva. A
miniszterelnök kritikusai szerint annyiban különös a bejelentés időzítése, hogy
a Zuschlag-féle pénzszerzési módszer nem új keletű, s nem is ismeretlen, hiszen
már 2005-ben is nyomoztak ellene. Így Gyurcsány hétfői bejelentését nehéz nem
PR-fogásnak minősíteni.
A javaslat egyébként nem előzmény nélküli, hiszen 2002-ben Medgyessy Péter
közpénzügyi államtitkárt nevezett ki Keller László személyében az adóforintok
útjának lekövetésére. Keller korrupcióellenes ténykedése nem sok sikerrel járt,
hiszen még egy precedens értékű ügyet sem tudtak produkálni kollégáival, így a
következő kormányátalakításnál mezei honatyává minősült vissza. Lapunk szerette
volna megtudni, hogy a volt államtitkár milyen falakba ütközött az igazság
kiderítésére tett kísérletei során, ám a politikus kategorikusan elutasító
válaszában csak annyit tartott érdemesnek megjegyezni, hogy „múltjának ezt a
szakaszát végleg lezárta”, és nincs mit mondania annak részleteiről.
Kondorosi Ferenc, a Gyurcsány-féle „új rend” jogi hátteréért felelős
kormánybiztos a Hetek megkeresésekor a pártfinanszírozást, a képviselők
munkavégzését és a költségtérítés átalakítását nevezte elsődleges feladatának.
Utóbbi, vagyis a képviselői költségtérítés szabályozása nem járna pénzügyi
hozadékkal. Jelenleg a képviselők alacsony fizetés mellett, „bemondásra”
felvett, magas költségtérítés ellenében dolgoznak. Ahhoz, hogy a költségtérítést
vissza lehessen szorítani, és számlával igazolhatóvá lehessen tenni, az
alapfizetést kell felemelni havi bruttó 800 ezer forint körüli összegre – mondta
a Heteknek Kondorosi. (Ez a jelenlegi adószabályok szerint 380 ezer forintos
nettó alapjövedelmet jelentene.) Az átalakítás nem járna megtakarítással, de
legalább „kizárhatóvá válna a svindli” – magyarázta a változtatás morális
hozadékát a kormánybiztos.
Jóval nagyobb falat a pártfinanszírozás, amely önmagában is több jelentős
blokkból áll: ide tartozik a választási kampány finanszírozása és a pályáztatás
is.
A törvény szerint egy képviselőjelölt egymillió forintot használhat fel a
választási kampányban, ami azt jelenti, hogy egy párt 176 millió forintot
költhet a győzelem érdekében. Ehhez képest az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet
számításai szerint a két nagypárt 3-4 milliárd forintos kampányt folytatott
tavaly is, ami azt jelenti, hogy hozzávetőleg 10 elköltött kampányforintból 9
illegális forrásból származott. Ez esetben az a kérdés, hogy ki, hogyan és miért
juttat milliárdokat a pártoknak, illetve hogy ezért mit adnak cserébe (esetleg
zsíros állami vagy önkormányzati megrendelést) a pártok vezetői.
Kondorosi szerint a törvényesen felhasználható összeget kell megemelni, a
pártokat az állam által kell finanszírozni, mert közérdekű a működésük. A
finanszírozást viszont teljes mértékben el kell választani a nyereségérdekelt
gazdasági szektortól. „Csiszolt jogállamban határozottan el kell különíteni a
politika és a gazdaság világát, nem engedhető meg, hogy gazdasági szereplők
orientálják a politikai döntéshozókat. Ehhez azonban a pártfinanszírozásból ki
kell zárni a gazdálkodó szerveket.”
A kormánybiztos abszolút nyilvános kampányszámlákat szeretne látni, melyekre
csak magánszemélyek adakozhatnának a számvevőszék folyamatos ellenőrzése
mellett.
A Zuschlag-ügy elsődlegesen a pályázati rendszer kijátszhatóságára mutat rá.
Kondorosi szerint a pályázatok elbírálásánál is szigorú összeférhetetlenségi
szabályokat kell alkotni: az állami vezetők érdekeltségeit ki kell zárni a
pályázatokból, a pályázatokat elbírálókat pedig távol kell tartani a pályázás
lehetőségétől. (Ez azért érdekes, mert ennek idáig is így kellett volna
működnie.)
A pártfinanszírozás kifehérítésének kísérlete 1989 óta – a párttörvény
megalkotásától kezdve – zajlik, de eddig minden esetben megfúrták az érintettek.
Arra a felvetésre, hogy a még oly kitűnő törvényjavaslatok életbe léptetésére a
mindeddig ellenérdekelt képviselők hivatottak, a kormánybiztos annyit mondott:
„Az én feladatom a jelenlegi állapot alternatívájának felmutatása, a
jogszabályok kidolgozása. Mivel azonban nem vagyok képviselő, gombot nyomni nem
tudok.”
Nyilvánvaló, hogy a színfalak mögött többen érdekeltek lehetnek a jelenlegi,
kaotikus helyzet fenntartásában. A miniszterelnök bírálói azzal érvelnek, hogy
Gyurcsány javaslatai nem arról szólnak, hogy megoldás szülessen a korrupció
elleni küzdelemben, hanem arról, hogy kihúzza a Zuschlag-ügy méregfogát.
Egy kívülállónak okkal tűnhet úgy, hogy a rendszerváltás óta egyik kormány sem
akarta igazán megoldani a kérdést, arra viszont törekedtek, hogy a közvélemény
előtt korrupcióellenesnek tűnjenek, miközben az ellenzékük sárosnak. A
rendszerváltás óta az a politikai gyakorlat, hogy ha olyan javaslat született,
amely a rendezés irányába vitte volna a kérdést, akkor valaki mindig előugrott
egy olyan lehetetlen ötlettel, melyről előre tudta, hogy a másik megvétózza. Így
aztán nyugodtan mutogathattak a másikra, hogy „mi szerettünk volna változtatni,
de ők megfúrták”.
A valódi változások akarását kérdőjelezi meg az a tény is, hogy a kormány által
létrehozott, 18 fős Anti-korrupciós Koordinációs Testületet – melytől január
végére várnak konkrét eredményt – még csak össze sem hívták a mostani ügyek
kapcsán.
A Hetek információi szerint a kormánypárti padsorokban felháborodást okozott a
miniszterelnök bejelentése, mert többen úgy vélik, hogy Gyurcsány Ferenc
kriminalizálja a képviselői tevékenységet. Nyilatkozataival, miszerint „ki kell
zavarni a minisztériumokból az ott mutyizó képviselőket”, sokak érzékenységét
sérti. „Mi a legnehezebb pillanatokban is mellette álltunk, nyomtuk a gombokat
az olykor vitatható reformjai érdekében, úgy, hogy soha vagy csak alig
egyeztetett velünk. A Zuschlag-botrány pont az ő egykori minisztériumához
kapcsolódik, miért rajtunk veri el a port?” – fogalmazott egy képviselő. A
témáról szóló frakcióülésen oda is szóltak a miniszterelnöknek: „Ne tekints
minket ellenségnek, Feri!”
Gyurcsány korrupcióellenes csomagja nem más, mint egy hétpontos beismerő
vallomás arról, hogy idáig nagyon rosszul mentek a dolgok – mondta a Heteknek
Herényi Károly. Az MDF frakcióvezetője szerint „csak annyi baj van vele, hogy a
Zuschlag-ügy árnyékában született meg és nem kormányprogramként”.
A „tisztasági csomag” még a miniszterelnökkel egyetértők szerint sem számíthat
sok támogatóra, mert a képviselők nagy része megélhetési politikus, aki nem
kíván főállású képviselő lenni, mert jobban megéri álláshalmozással „rengeteg
pénzt harácsolni”. Az SZDSZ helyezkedése azért különös, mert a kisebbik
kormánypártnak az elmúlt 15 évben többször lett volna lehetősége rendet tennie e
téren. Igaz, ez a teljes politikai elitről elmondható. Kérdés persze, hogy
mindez nem rontja-e tovább a „politikai osztály” hitelét, hiszen közvélekedés,
hogy az elit százmilliókat mutyiz el a költségvetésből, miközben a szüretelőket
megbüntetik, ha nem a rokon tartja a puttonyt.
2007. 10. 04. (XI/40)
