A Bicske környéki motoros baráti társaság minden Bicskén és környékén élő
ember védelmében úgy döntött, hogy egy garnitúra téli gumit vásárol ajándékba a
mentőknek.
Történt ugyanis, hogy a Bicskei Élet helyi újság mentősökről szóló sorozatának
köszönhetően híre ment, hogy a városi önkormányzat vásárolt egy garnitúra téli
abroncsot a mentőállomásnak, de a cikkből az is kiderült, hogy a másik autójukon
még mindig nincs téli gumi. A motoros baráti társaság olvasta a híradást, és
ekkor döntöttek mindannyian úgy, hogy ők is megteszik a mentőkért, ami csak
tőlük telik.
A motorosak stílszerűen egy oldalkocsis Urallal (szovjet gyártmányú, brutális
kinézetű két-, pontosabban háromkerekű járgány) hozták a négy abroncsot a
mentőállomáshoz, a szép kék Ural végében természetesen magyar zászlóval.
Körülötte a többi motoros kötelékben, persze mind bőrszerelésben.
Ugyanez a motoros baráti kör volt az, amely tavaly karácsonykor megjelent a
gyermekotthonban, ahová pingpongasztalokat, -ütőket és -labdákat vittek a
gyerekeknek, és azután még meg is motoroztatták őket. Dévára, Böjte Csaba
szerzetes árvaotthonába ez a csapat már kétszer is elvonult jószívűségből.
„Mindenkinek van egy kis hobbija, a miénk a motorozás. Az köt össze bennünket,
járjuk az országot, rójuk a kilométereket, megnézünk minden nevezetességet.
Külföldre is szerveztünk túrákat, járunk Szlovákiába, Lengyelországba,
Horvátországba, Olaszországba, egy gyönyörű utunk volt Erdélyben és végig a Duna
partján Németországban – magyarázta Vörös József. Majd hozzátette: – Idén
sajnálattal hallottuk, hogy a mentőállomás anyagi problémákkal küzd. Ezért úgy
gondoltuk, hogy felszereljük a másik autót téli gumival” – indokolta az
akciójukat Vörös.
Az átadáson azon ment az újságírók között a vita, hogy ez most szomorú vagy csak
torokszorító történet. Az a megegyezés született, hogy mindkettő. Mégpedig azért
szomorú ez így, mert az egész ország tb-t fizet, mégis a mentőállomásra a
motoros baráti társaság szállítja be az olyan alapvető fontosságú dolgot, mint a
téli gumit.
Kutenics Péter mentőtiszt szép gesztusnak nevezte ezt az ajándékozást, de
nemcsak szavaiban, hanem a teljes mentős gárdán érezhető volt a derűs zavar,
hiszen nem ez a dolgok normális menete. A mentőtiszt azt ajánlotta fel a
motorosoknak, hogy szívesen bemutat és megtanít a motorosoknak néhány mentési
gyakorlatot, amelyre reméli, nem lesz szüksége senkinek, de ha igen, akkor
bizony életet menthet.
2008. 02. 01. (XII/5)
