Már közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy az orosz lélek cár után
kívánkozik; ezt a párhuzamot gyakorlatilag minden erősebb akaratú vezető
személyével kapcsolatban felállították, egyesek még Sztálint is amolyan népéről
gondoskodó atyaként festették le. Tény, hogy a média is szívesen foglalkozik
minden, főként az utolsó cárt érintő hírrel.
Alig történt meg a Szovjetunió széthullása és a rendszerváltás, hamarosan meg is
találták az 1918-ban lemészárolt II. Miklós és családtagjai földi maradványait,
melyeket több évi beható vizsgálódás után Szentpétervárott méltó külsőségek
között újratemettek. A pravoszláv egyház szentté avatta a cári famíliát. Az
utolsó orosz uralkodónak egyébként ma is élő leszármazottai vannak: a férfi-ág
kihalásával jelenleg Marija Vlagyimirovna (kis képünkön) örökölné a trónt, ha az
orosz társadalom is úgy akarná – German Lukjanov, a Romanov-ház ügyvédje szerint
ennyi kell csak a monarchia visszaállításához. Oroszország ezeréves történelmi
tapasztalata bizonyítja e kormányzási forma életképességét és hasznát –
jelentette ki Lukjanov egy sajtótájékoztatón. Többen említik követendő példaként
azokat a nyugat-európai államokat, ahol szépen megél a monarchia a parlament és
a miniszterelnök árnyékában.
2008. 02. 01. (XII/5)
