Aldo Moro
1978 március 16-án reggel 9 órakor a Kereszténydemokrata Párt elnöke egy
bőrmappával a hóna alatt lépett ki a római Via Fanin álló házából. Moro az
épület előtt beszállt Fiat 130-as típusú szolgálati autójába, melyet egyik
testőre vezetett. Mögöttük egy Alfa Romeóban várakozott a fegyveres kíséret
további három tagja, mindannyian tapasztalatlan, délvidéki fiatalok. A két
gépkocsi elindult a parlament épületéhez. Ezen a napon kellett volna ugyanis
összeülnie az olasz törvényhozásnak az új kormányzó többség megalakítása
ügyében, amelyben már az Olasz Kommunista Párt is részt vett volna. Amikor a
Morót szállító gépkocsi elérte a Via Stresa kereszteződését, váratlanul egy
diplomata rendszámú, fehér színű Fiat 128-as vágott eléjük, és késztette
fékezésre őket. Moro sofőrje alig tudta elkerülni az összeütközést. Miközben az
autóból három férfi és egy nő ugrott elő, egy közeli kerítés mögül az Alitalia
légitársaság utaskísérőinek sötétkék egyenruhájába öltözött férfiak és nők
csatlakoztak hozzájuk.
Hirtelen előrántották géppisztolyaikat, és tűzzel árasztották el a két járműben
fegyverük után kapdosó testőröket. A villámgyors akció mindössze néhány
másodpercig tartott, és máris mind az öt rendőr szitává lőve, mozdulatlanul
hevert az üléseken. A terroristák kirángatták a sértetlen, de rémült Morót a
gépkocsiból, s egy járó motorral várakozó Fiatba tuszkolták, majd könnyedén
eltűntek a forgatagban. Egy közeli mellékutcában a politikust ládába
gyömöszölték, és felrakták az ott parkoló teherautóra, amely egy börtöncellává
alakított lakásba vitte. A támadást a Vörös Brigádok vállalta magára, és
kijelentették, hogy ha a hatóságok nem hajlandóak néhány börtönben raboskodó
társukat kiengedni értékes foglyukért cserébe, akkor a nép ítélőszéke elé
állítják az egykori miniszterelnököt.
Vörös és fekete
2008. 03. 14. (XII/11)
