hetilap

A négyhektárnyi területen elterülő komplexumban a hotel, az obszervatórium és
a múzeum mellett irodaépület is helyet kap (természetesen repülő csészealj
formájú tetővel), a park közepén pedig az „Orosz Földönkívüli” emlékműve áll
majd. A 150 millió rubeles projekt kétharmadát a régió hivatala állja,
a fennmaradó részt magánbefektetőktől várják. Az ötletgazdák egyik fő érve, hogy
a világon van már ilyesmire példa: az amerikai Roswell, ahol 1947-ben állítólag
lezuhant egy repülő csészealj, vagy a skóciai Loch Ness, a híres Nessie
„lakóhelye” például egészen jól megél a látogatókból. Kérdés persze, hogy kik
hajlandók eljönni az orosz tajga közepére.

A tervek mindenesetre grandiózusak: több tízezer látogatóra számítanak – csak el
ne ijesszék az ufókat. Az ideérkező turista kényelmes szobát bérelhet majd
(500-1000 rubelért per éjszaka), és akár szervezett túra keretében járhatja
végig a környék nevezetes „furcsa” helyeit. A látogatók összetétele igen vegyes:
az ezotériára nyitott emberek „energiatankolásra” számítanak, az ufórajongók
idegenekre várnak, míg az átlagembert egyszerű kíváncsiság hajtja ide.
A helybéliek is két csoportra oszlanak; a „materialisták” semmit sem láttak,
semmit sem hallottak (és nem is nyilatkoznak az amúgy is már agyukra menő
riportereknek), azok pedig, akik elhiszik, hogy történnek megmagyarázhatatlan
jelenségek, mindjárt mesélik is a hátborzongatóbbnál hátborzongatóbb sztorikat.


Az itt élők amúgy átlagos parasztemberek, akik hajnalban kelnek, megfejik
a tehenet, és kapálnak a kertben – azokat a bizonyos helyeket az erdőben pedig
jobbnak látják elkerülni, merthogy ott „gonosz lakik”. Az idelátogató
ufóturisták többnyire lelkes amatőrök, és sokukat elkapja a gépszíj: máris tudni
vélik, melyik bolygóról ki jön, és miért – merthogy kommunikálnak is velük.
Általában azok lesznek részesei az ilyesfajta élményeknek, akik egyébként is
rendelkeznek már ezoterikus tapasztalatokkal.

Tény persze, hogy valóban történnek nehezen magyarázható jelenségek – például
vannak bizonyos élettelen helyek az erdőben, ahol se madárcsicsergés, se
légyzümmögés sem hallható, vagy olyan tisztás, ahol a fenyőket 5-6 méter
magasságban mintha valaki egy késsel elvágta volna. A „zóna” egyik leglelkesebb
híve például azért költözött a környékre, mert egyszer talált egy szabályos,
mintegy 60 méter átmérőjű kör alakú lenyomatot a havon; a talajminták pedig
ritka, a földön együtt nem előforduló vegyi anyagokat mutattak.

Kővé vált katonák

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek