Fotó: Somorjai László
Budapest természeti adottságaira és az elődeink által felépített épületekre
méltán lehetünk büszkék mindannyian. Az elmúlt évek látványos változásai a
fővárosban sok kérdést vetnek fel. A város vezetésének szándéka szerint azonban
hamarosan meg fog születni a városlakók közreműködésével az a stratégia, ami
meghatározza a fejlődési irányokat a jövőben.
„Most van az átalakulás, most van az a löket, amit ki lehet használni, hogy
Budapest pozícióba hozza magát. Óriási lehetőséget teremtett az Európai Unió
azzal, hogy megnyíltak a határok, és most alakul újra a munkamegosztás a városok
között. Budapest lehet a Kárpát-medence központja, de ha erre nem készülünk fel,
ha ennek nem teremtjük meg az alapjait, akkor ezt nem kapjuk meg. Mint például a
gyerekeknél, úgy Budapestnek is van egy képessége, amit ki lehet bontani, mint
ahogyan a gyerek is olvas, tanul, edzi magát. Koncepció nélkül henye a város,
mert az történik csak benne, ami magától is megtörténne. Nincsen gerjesztve,
stimulálva. Nem mondja neki senki: »Fiam, játssz még egy órát a zongorán!«” –
mondta el lapunknak Gauder Péter, a Studio Metropolitana Urbanisztikai Kutató
Központ Kht. ügyvezetője.
A rendszerváltozás óta jelentősen megváltozott a főváros arculata. Azonban ezek
a változások nem tudatos tervezés eredményei, hanem csak úgy megtörténtek
Budapesttel. A magánbefektetők hatására megindult az üzletközpont-, majd az
irodaház-, végül a lakásépítési láz.
A korábbi üzletsorok elnéptelenedtek, üres boltok, bedeszkázott ablakok jelzik,
hogy már máshol keresik a vevők a portékát. Beindult a szuburbanizációs folyamat
is, amely során sokan kiköltöztek az agglomerációba, és naponta utaznak vissza a
munkahelyük miatt.
A felismerhető koncepció hiányát Gauder Péter a következőkkel magyarázza: „Volt
egy előző korszak, amikor a tervezők lehettek a bölcsek, megmondták az
embereknek, hogy mi a jó nekik. A terveiket pedig az állam valósította meg. Ezek
a tervezők az elmúlt időszakban sem tudtak megújulni, és úgy gondolták továbbra
is, hogy a közjót ők tudják. Nem tanulták meg a marketinggondolkozást, azt hogy
megnézzék, hogy mit is akarnak az emberek. A piac szereplői viszont megtanulták,
mert ha rossz méretű lakást csináltak, akkor nem tudták eladni.” Így Budapesten
hiába született számtalan fejlesztési terv, azok nyoma nem igazán látszik a
városon, mint ahogyan a számtalan elvetélt ötlet és meg nem valósult álom is azt
jelzi, hogy nem sikerült egyezségre jutni a városlakóknak, politikusoknak és az
építészeknek.
Ughy Attila, a fővárosi közgyűlés Városfejlesztési és Városképvédelmi
Bizottságának elnöke szerint is szükség van a tervekre: „Az ember végiggondolja
fejben, hogy mit szeretne kezdeni azokkal a szellemi és anyagi erőforrásokkal,
amik a rendelkezésére állnak. Lehet vitatkozni vele, hogy jó vagy rossz, de
legalább keretet ad a gondolkozásnak.”
A városvezetés szerint közel húsz évvel a rendszerváltás után eljött az idő
arra, hogy stratégiát alkosson a város. A tervezési folyamat 2008 januárjában
kezdődött, és 2009 tavaszán lesz konkrét eredménye. A folyamat levezénylésével a
Fővárosi Önkormányzat a Studio Metropolitanát bízta meg. Gauder Péter elmondása
szerint, amit először is keresnek, az a város identitása, a lelke, hogy mi is ez
a Budapest. Ughy Attila szerint ennek megtalálása azért nehéz, mert a 20.
században számos traumán ment keresztül a város.Trianon után Budapest fejlődése
megtorpant, hiszen kikerült mögüle a polgárosodó, gazdagodó hátország. A
lecsatolt országrészekből pedig nagyon sokan költöztek be a fővárosba. A másik
nagyon nagy csapás az volt, mikor a második világháború után létrehozták
Nagy-Budapestet, többek között azért, hogy a baloldal át tudja venni a várost.
Majd elindult az erőszakos iparosodás, államosították az üzemeket, csak a nagyon
kis üzletek maradhattak meg. A hetvenes években a lakótelepi házakba
költöztetett emberek gyökér nélkülivé váltak. Rendszerváltozás után pedig
ráeresztették a plázákat a városra, a hagyományos kereskedelmi utcák kiürültek.
Ughy Attila szerint Budapestet nem érzik magukénak igazán az emberek. Olyan nagy
a város, hogy nem tudják azt mondani, hogy ehhez közöm van: „Ezt a házat
építette ez a rokonom, az a műhely volt azé az ismerősömé, magaménak érzem, mert
nemcsak az én múltam, hanem a gyerekeim jövője is benne van.” Ezért vannak
hihetetlen társadalmi összefogások egy vidéki városban. Az olyan helyeken, ahol
nagyon nagy a fluktuáció, nem is tud kialakulni kötődés.
Az európai gyakorlatot követve a fővárosi fejlesztési stratégia kidolgozásába a
szélesebb társadalmat is igyekeznek bevonni a „Futurbia” nevű program
segítségével. Balogh Eszter projektvezető a Heteknek elmondta, hogy ez egy
tanulási folyamat, a bevonni kívánt szektorok közül voltak, amik aktívabbak
voltak (civilek, ingatlanfejlesztők, külföldiek), míg mások a vártnál kevésbé
vettek részt a tervezési folyamatban (építészek és akadémiai szektor). Gauder
Péter tapasztalatai szerint míg az építészek részleteiben látják a várost, nem
látják úgy mint egy élő szervezet, organizmus, halott testként, korpuszként
tekintenek rá, addig a művészek látják a fiziológiáját, azt, hogy mitől működik.
A külföldiek többnyire jobban értékelik Budapestet, mint mi magunk. Sokszínű,
egészében szép városnak látják. Az ő megállapításuk szerint viszont csak
bizonyos távolságból szép, ahogy közeledünk, úgy kezd csúnya lenni.
A tervezés során online kérdőív kitöltésével bárki elmondhatta, hogy milyennek
szeretné látni Budapestet a jövőben. A válaszolók szerint a jövőbeli arculatot
meghatározó három legfontosabb tényező: a város történelmi és
műemlék-épületállománya, a zöld területei és a gyógyfürdői. A kiemelkedő
értékek, amelyeknek helyet kell kapniuk a fejlesztésekben: a kerékpáros és
tömegközlekedés, a Duna, a Duna-part és a közterek. Legkevesebb pontot a jövő
vágyott értékei közül főváros pláza-rendszere kapta. A jövő szempontjából a
válaszadók legfontosabbnak a biztonságos munkahelyet, magas fizetést és a pezsgő
kulturális életet jelölték meg.
Balogh Eszter elmondta, hogy összességében az látható, hogy több mindenben
egységes az álláspont, például abban, hogy ez egy policentrikus város legyen,
másrészt abban, hogy a működtetése demokratikus menedzsmentszerű legyen. Abban
van különbség, hogy a tradicionális vagy a multikulturális értékekre teszik-e a
főhangsúlyt.
A méretek humanizálása nemcsak a város valóságos csökkentésével érhető el, hanem
az egyes városrészek önállóságának növelésével is. Így az emberek elkezdik élni
saját maguk kis identitás-zónáit, saját maguk is alakulnak hozzá. Ezáltal épül a
közösség. Szintén közös igény, hogy olyan terek jöjjenek létre, amit szeretnek
az emberek. Ahol közösségi erő teremtődik valami mellett vagy ellen. Az 56-os
forradalom után a városépítészet azokat a tereket, ahol szerettek összegyűlni az
emberek megszüntette városépítészeti eszközökkel. Ezért lett szétszabdalva a
Március 15-e tér és a Nyugati tér.
Gauder Péter szerint eddig annyi történt, hogy összegyűjtöttek néhány elemet:
répát, borsót, burgonyát. Az alapanyagok közé még bekerülnek az irányítói
igények és a tervezői elképzelések. Majd ezután következik a főzés, maga a
szintézis. Az összerakás után következik a vitatkozás, majd az elképzelések
lefordítása konkrét projektekre. Amik a remények szerint várhatóan meg is fognak
valósulni.
2008. 05. 21. (XII/21)
