Az Országos Magyar Méhészeti Egyesület tavalyi akciója óta ismert: a hazai
áruházak polcain található mézek 70 százaléka hamisítvány, eltérő mértékben
ugyan, de idegen anyagokat kevertek beléjük. Az egyesület által közjegyző előtt
összegyűjtött termékeket a jelenlegi legmodernebb európai mézlaborban, Brémában
vizsgálták be – vagyis a megállapítás alaposnak nevezhető. Az évente 7–8 ezer
tonna mézet feldolgozó, állami támogatásokat és a Kiváló Magyar Élelmiszer
Védjegyet is elnyerő Aranynektár Kft. mézbotránya arra enged következtetni, hogy
az áldatlan állapotok azóta sem változtak, bár a részletekkel kapcsolatban
számos kérdés is felmerül. Ami tény: más cégek mellett az Aranynektár – 733
millió forintos beruházással felújított – dunavarsányi üzemében is közös
ellenőrzést tartott az agrárminisztérium, a vám- és pénzügyőrség, valamint az
APEH, majd ideiglenesen leállították az ott zajló munkát. A hatóságok
cukorbontásra használt enzimet, pollent, valamint méhetető szirupot foglaltak
le, ami alapján – mint Süth Miklós országos főállatorvos megerősítette –
élelmiszerhamisítással gyanúsítják a társaságot. A szóban forgó enzim bontja
szét a nektárt a méhek gyomrában gyü-lmölcscukorra és szőlőcukorra – a folyamat
mesterségesen is előidézhető répacukor felhasználásával. A méhetető
(cukorszirup) kapcsán pedig az a kérdés vetődik fel a szakemberek szerint, hogy
ennek mennyisége arányban állt-e a méhészeknek eladott mennyiséggel, vagy
esetleg a mézbe is került belőle.
A hatóságok továbbá a hamis (?) mézen elért nyereség és a cukor áfájának
visszaigénylése kapcsán is vizsgálódnak, és az ügyet tálaló tudósítások szerint
felmerült a fiktív import és export gyanúja is. Ez a felvásárolt, illetve az
eladott méz mennyiségének egyensúlyba hozásához lehetett szükséges.
Az agrártárca sajtóosztályán érdeklődésünkre annyit közöltek, hogy pénteken –
lapunk megjelenésének napján – tartanak sajtótájékoztatót az ügyben az APEH
székházában. Erre hivatkozva Takács Ferenc, az Aranynektár Kft. ügyvezetője is
későbbre ígért részletes tájékoztatást. Annyit mondott csupán, hogy az említett
brémai vizsgálatok során termékeikkel semmi probléma nem volt, azok a „tiszta”
30 százalék közé tartoztak.
A cégvezető korábban arra is utalt, hogy az események mögött konkurenciaharc
áll. Méhészkörökben ezt nem tartják légből kapott elképzelésnek. A hazai
csomagolóüzemeknek ugyanis – szól a magyarázat – jóval nagyobb a kapacitásuk,
mint amennyire a nálunk termő méz mennyiségét figyelembe véve szükség volna –
borítékolható tehát az éles verseny. Hozzáteszik ugyanakkor azt is, hogy a méz
keverése vagy akár hamisítása a legtöbb kereskedőnél általános gyakorlat. „A
kínai méz kilóját 170 forintért is meg lehet venni, de nagyon olcsó a mexikói és
az argentin import is, bár a minőségükkel kapcsolatban komoly kételyek merülnek
fel. A kitűnő magyar akácmézet ezért sokszor – itthon és külföldön egyaránt –
ezek feljavítására használják. Ha az import – legalábbis papíron – Szlovákiába
érkezik, majd onnan „vándorol” tovább, akkor a címkén már az Európai Uniót lehet
feltüntetni származási helyként. Ez persze még nem feltétlenül törvénytelen, de
ez csak az erélytelen uniós jogszabályok miatt lehet így” – mutatott rá egy
tapasztalt méhész. Hozzátette: a hamisításoknál bevett gyakorlat, hogy a
gabonából nyert keményítőt bontják le a különböző cukrokra, és ezt keverik össze
némi eredeti mézzel. (Erről bővebben lásd keretes írásunkat!)
„Örülök, hogy az állategészségügy foglalkozik a mézhamisítással, de annak már
kevésbé, hogy a sajtó is. A méz természetes gyógyszer, erről kellene, hogy
szóljanak a cikkek” – igyekezett első lendületből hárítani az Országos Magyar
Méhészeti Egyesület elnöke. Bross Péter az Aranynektár ügyében nem is kívánt
nyilatkozni, mondván, „ez a történet egy totális konkurenciaharcról szól”.
Hozzátette: azért is furcsálja az ügyet, mert az érintett cég termékeire
korábban soha nem volt panasz.
Felvetettük, hogy éppen a magyar méz értéke miatt kell foglalkozni a
hamisítással, illetve hogy tavaly maga az OMME vizsgáltatta be a kereskedelmi
forgalomban kapható mézeket. Az elnök a következőképpen reagált: „Évek óta
mondjuk, hogy a mézhamisítás jelentős probléma, nemcsak itthon, hanem nemzetközi
viszonylatban is, ám érdemi változást nagyon nehéz elérni.” Szerinte a
legnagyobb probléma, hogy a hamisítás elleni küzdelmet nem sikerült európai
szintre emelni, ugyanis ha csak nemzeti szinten küzdenek ellene, akkor annak
negatív következményei lesznek a magyar gyártókra és a termelőkre nézve.
„Alaptétel, hogy olcsó méz nincs – az egész világon növekszik a kereslet,
miközben csökken a termelés. Ugyanakkor az áruházláncok elsőszámú szempontja az
ár. Ha mi kiszorulunk, akkor átveszi a magyar méz helyét az import” – magyarázta
a paradoxont a szakember. Arra a felvetésre, hogy ez minden termékkel így van,
mégis szükség van a hatékony fogyasztóvédelemre, az elnök keserűen jegyezte meg:
„Ma már mindent hamisítanak, a bortól kezdve a kenyéren keresztül a tejig.”
„Évekkel ezelőtt voltak még illúzióink, hogy az uniós méztörvényt szigorítani
fogják, és közösségi szinten komolyabban veszik az ellenőrzéseket. A magyar
méhészek még tüntettek is ennek érdekében Brüsszelben. Rá kellett azonban
jönnünk, hogy túl nagy az uniós mézkiszerelő konszernek lobbija” – tette hozzá
Bross. Úgy véli, fogyasztói oldalról egyetlen megoldás kínálkozik: ha biztosan
színtiszta mézhez akarunk jutni, a termelőktől kell vásárolni. Az OMME ennek
érdekében számozott zárjegyeket bocsátott ki, amelyeket csak azok a termelők
használhatnak, akik szerződésben vállalják, hogy alávetik magukat a szakmai
ellenőrzéseknek.
2008. 05. 09. (XII/19)
