Délelőtt tizenegy óra, Monok főútján vagyunk. Négy középkorú hölgy közeledik
neonsárga láthatósági mellényben, kezükben vödrökkel és seprűkkel. Ez a a monoki
munkanélküli kényszermunkások első alakulata. A „kényszer” ellenére vidámnak
tűnnek. Az önkormányzati rendeletnek köszönhetően nemcsak munkájuk lett, hanem
röpke néhány nap alatt médiasztárok is lettek, már rutinosan nyilatkoznak. „A
gyerekeket nem tudtam hova tenni. Szüleim messze voltak, én a betongyárban
dolgoztam, született két kislányom, ezért el kellett jönnöm a munkahelyemről,
azóta kapom a szociális járadékot” – meséli Marika, aki már 2002 óta
munkanélküli, szakmája nincsen. Neki nem derogál a segélyért dolgozni, sőt örül,
hogy nem kell otthon ülnie: „Parkosítás, takarítás, kapálás, virágültetés.
Ezeket bízzák ránk, mi pedig azt akarjuk, hogy a falu szép legyen.”
Kolléganője 96 óta nem dolgozik. Nem tudott a gyes és munkanélküli segély
mókuskerekéből kilépni, annak ellenére, hogy szakvégzett vegyesbolti eladó. „A
csokoládégyárban dolgoztam, de gyes után nem vettek vissza. Munkanélküli, gyes,
meg ez a közmunka, ami itt van” – sorolja a lehetőségeit Erzsike.
Marika és Erzsike havi 56 ezer forintot visznek haza a sepregetésért. Az
önkormányzati rendelet 5000 forintért cserébe egy napi közmunkát ír elő havonta,
ez 50 ezer forintnál 10 nap munkavégzést jelent. A munkanélküliek többsége
pozitívan fogadta az intézkedést, kivéve azokat, akik életvitelszerűen
rendezkedtek be a segélyre, vagy akik feketén kénytelenek dolgozni mellette.
„Sajnos gyerekek nőnek fel úgy, hogy a szüleiket nem látják dolgozni menni, a
becsületes munkának nincsen tekintélye, ugyanis munka nélkül sok esetben jobban
meg lehet élni, mint aki becsületesen dolgozik” – véli Szepessy Zsolt
polgármester, aki több halálos fenyegetést is kapott a rendelet miatt, de nem
izgatja magát.
Az intézkedés 170-180 embert érint Monokon. Tavaly összesen 52 millió forintot
fizettek ki munkanélküli segélyre. A rendeletnek a polgármester szerint
pszichológiai hatása is van: „Többen elmondták, hogy este, amikor hazamennek,
visszatekintve egy értelmesen eltöltött napot látnak maguk mögött, míg korábban
otthon ültek, és nem tudtak mit kezdeni az idejükkel. Meggyőződésem, hogy sokkal
egészségesebb aktívan élni, mint semmit se csinálni. Nem úgy kell elképzelni,
mint egy tábort, hogy kőfejtőben fognak az emberek dolgozni, egy nagyon jó
közösségben nagyon hasznos munkát fognak naponta végezni.” Monok első embere úgy
látja, hogy a faluban rengeteg munka van: ároktisztítás, épületek renoválása,
időseknek favágás, ételhordás.
A rendelet a tanulókat is érinti. Nem jár gyermeknevelési támogatás, ha a diák
igazolatlanul van távol a sulitól. A 150 fős iskolából korábban 10-15 tanuló
hiányzott rendszeresen, most szinte mindenki ott van az órákon. „A szülők is
óvatosabban bánnak a hiányzással” – mondja Gergely Lászlóné igazgató.
Monok elindította a lavinát, az önkormányzatok egymás után jelentik be, hogy
hasonló intézkedéseket hoznak a segélyek feltételeként. A polgármestereken kívül
a nagypolitika szereplői is egymást letaposva igyekeznek meglovagolni a népszerű
intézkedés keltette hullámot. Annak ellenére, hogy sokan alkotmányellenesnek
tartják a rendeletet, mind az MSZP, mind a Fidesz a segélyek szigorítása mellett
érvel.
A szegények megregulázása
Szociálpolitikusok – köztük Ferge Zsuzsa, a gyermekszegénység elleni nemzeti
stratégia kidolgozója és Márton Izabella, a Magyar Szegénységellenes Hálózat
igazgatója – szerint egy olyan előítéletes gondolkodás került most előtérbe,
amely a segélyből élőket önhibásként állítja be. A közhangulatot ugyan
kiszolgálja, de veszélyesen gerjesztheti is egy olyan elhamarkodott szociális
reform, amely a legkiszolgáltatottabbakat veszi célba.
2008. 06. 06. (XII/23)
