hetilap

A termőtalaj „eltűnése” számos kérdést vet fel, hiszen jelenkori
civilizációnk alapja az a tény, hogy néhány évtizede nagyon könnyű élelmiszerhez
jutni. Az emberek nagy többségének nem kell reggeltől késő estig a földeken
fáradoznia. Így több időnk és lehetőségünk van művelődni, meggazdagodni,
szórakozni és önmagunkat tönkre tenni – állítja Németh Tamás akadémikus, az MTA
főtitkára.

A talaj nem egyszerűen tápanyagraktár, hanem élőlényeknek, szerves és szervetlen
anyagoknak dinamikusan változó együttese. Egy maroknyi jó minőségű talaj több
mikroszkopikus élőlényt tartalmaz, mint ahány ember a földön él. Annak ellenére
nem becsüljük meg a jó termőtalajt, hogy a jó életminőséget szolgáló összetevők
– tiszta víz, megfelelő élelmiszer, kellemes környezet – mind kapcsolatban
vannak vele. Éppen ezért el kell döntenünk, hogy akarunk-e megfelelő
életminőséget – vallja Németh Tamás –, mert ha igen, akkor figyelembe kell
vennünk a legkorszerűbb kutatási eredményeket.

A szakember szerint jelenleg a műtrágyázásnak köszönhetően nem omlott még össze
az élelmiszeripar.

Korunk társadalmi berendezkedésének egyik alapja, hogy egy-egy ember a saját
létfenntartásához szükségesnél sokkal több élelmiszert tud termelni. Úgy
becsülik, hogy a vadászó-gyűjtögető ember életben maradásához 20-100 hektár
földre van szükség, egy hagyományos mezőgazdasági közösségben ez az érték 0,5-5
hektár, míg a mai intenzív gazdálkodásnál 0,2 hektár. Pár évtized múlva azonban
– a népesség rohamos növekedése és a talajpusztulás üteme miatt – egy emberre
csak 0,1 hektár jut. A fejlett országokban a talaj adottságainak maximális
kihasználása már megtörtént a talajjavítás, az öntözés és drénezés
leghatékonyabb módszereinek használatával. A jól ellátott talajok termékenysége
több műtrágya adásával már nem növelhető, és a szakemberek vizsgálatai szerint a
jelenlegi növényfajták potenciálja is már százszázalékosan kihasznált, már csak
a génmanipulált verziók jelenthetnek újdonságot.

A kedvező adatok miatt sokáig úgy tűnt, hogy felesleges további összegeket
invesztálni a mezőgazdaságba. Így például az USA is lecsökkentette a
mezőgazdasági befektetések mértékét a nyolcvanas években előirányzott évi 9-ről
5 milliárd dollárra. Azóta a rendelkezésre álló termőföld nagysága és minősége
sajnos tovább csökkent, és amellett, hogy a városok is a legtermékenyebb
területeken szeretnek tovább növekedni, az energiaínség enyhítésére termelt
megújuló energiahordozók is mezőgazdasági területeket kívánnak. Jelenleg az
egyetlen lehetséges – de igen rossz – megoldásnak az tűnik, hogy természetes
területeket, például esőerdőket vonnak be a termelésbe.

Nagy kincs a trágya

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek